Nem akartam ezt a posztot úgy megosztani, hogy ne gondoltam volna át legalább ezerszer, mit is akarok pontosan megfogalmazni a témával kapcsolatban. Főleg azért nem, mert nem akarok baromságot terjeszteni. Amit leszögezek előre: nem az az ember pszichopata, akiről elsőre azt hinnéd. Valószínűleg az exed nem az, illetve a szemét kollégád sem az. Nem a női magazinok listáját érdemes tanulmányozni a témában, de szerintem még sok mainstream pszichológiai tanulmány is túlbonyolítja a kérdést. Nem hülyeségeket állítanak, csak csúsztatnak, ami rosszabb. Így árad a bullshit a médián keresztül is és alapvetően mindenhonnan, ahol egy olyan ember kezébe kerül a téma, aki még szemtől szembe egy ilyen lelki torzszülöttel sem találkozott. Ezek a félreértelmezések pedig kapóra jönnek a pszichopatáknak, hiszen az ő céljuk az, hogy egy illúziót alkossanak önmagukról mások számára. Logikus: a pókháló sem vörös, különben nem repülnének bele a fehér lepkécskék.
Korábban már elárultam, kik az én értelmezéseim szerint a pszichopaták. És most következzék a lista arról, hogyan ismerheted fel őket. Nem fogom túlbonyolítani, és igyekszem közérthetően megmagyarázni, hol mire célzok. Ezt a listát nem teljesen egyedül állítottam össze, sokat beszélgettem róla másokkal is, mivel pont nem célom az, hogy elkezdj tippelgetni, hogy „jaj, Marci biztosan pszichopata, mert tegnap olyan csúnyán otthagyta a hipermarket közepén a Mancit…”. Nem, Marci valószínűleg nem pszichopata. Az az igazság, hogy a pszichopatáknak sem egy konkrét típusuk van, ők is emberek. Igazából attól lesz valaki az, hogy önmagát emberfölöttinek tartja, ergo: istennek.
Mivel nem vagyunk gondolatolvasók, nem feltétlenül látunk át mások motivációin. Mégis, annak ellenére, hogy talán a listám helyenként közhelyesnek tűnhet, megpróbálom egyértelművé tenni, hogy mire kell odafigyelni, hogy fel tudjuk őket ismerni.
- Pók kisugárzás:
Ez talán a legegyszerűbb, és ha ezt megérti valaki, akkor tulajdonképpen távolról képes lesz őket kiszagolni és ideális esetben elkerülni őket. Ezalatt nem értek mást, minthogy bizonyos értelemben úgy viselkednek, mint egy pók. Becsalogatnak a hálójukba, úgy, hogy azt észre sem veszed. Ezt általában kiemelkedő társadalmi státuszuk, illetve gátlástalan személyiségük révén érik el. Szerintem egy pszichopata ritkán ragad meg a ranglétra alján, de nem szükségszerűen törnek előre sem, bizonyos értelemben sodródnak az árral.
Nézzünk egy analógiát a „pókhálóra”: adott egy férfi, aki nem túl vonzó külső ránézésre, mégis azt látod, hogy rajonganak érte a nők, még ha tagadják is. Te valószínűleg fel sem fogod, hogy miért. Látod, hogy fickó nem feltétlenül kirívóan sikeres, mégis azt hallod másoktól, hogy „olyan dumája van”, ami valamiért baromira vonzó a nők számára. Érdekes módon valamiért mindegyikük azt érzi, hogy ő különleges a fickó számára, holott Te külső szemlélőként felfedezheted, hogy ez nincs így, és nagyjából ugyanannyira felszínesen viszonyul egyikhez, mint a másikhoz. Vizsgáljuk át lépésről lépésre, hogyan csalogatja be egy ilyen hétköznapi pszichopata a vonzáskörébe a nőt (úristen, de röhejesen hangzik), majd pedig hogyan kezdi el a „húzd meg, ereszd meg” taktikával behálózni szerencsétlen párát.
Első lépés a kisugárzás, tehát elkezd különleges figyelmet szentelni áldozatának. Figyeli távolról, felé beszél elszórtan, látványosan elfordul, vagy pedig lesüti a tekintetét, ha találkozik a nő tekintetével. Mintha szégyellné magát. Ergo azt csinálja, amit bárki csinál, ha tetszik neki valaki, a hangsúly itt a látványos szóra kerül, de mondhatnám azt is, hogy erőltetetten, mivel ő ezt csak eljátssza, ugyanis számára a történéseknek nincsen súlya, mivel nem érez empátiát. Igazából fel sem fogja mit jelent a fájdalom lelki szempontból, az egész csak játék számára.
Szintén gyanús lehet, ha például az illető beáll a szoba túloldalára és hosszasan, meredten bámul és érzed, hogy nincsen benne gátlás. Mintha direkt azt akarná, hogy zavarba jöjj a tekintetétől. Ez már alapból a kontrolmánia jele, egy szimbolikus "hatalmi harc", ha jobban belegondolunk. Ilyen apróságból is kibukik, hogy pszichopatánk azt akarja látni, hogy Te ki vagy szolgáltatva számára, össze akar téged zavarni. Az ő célja tulajdonképpen végig ez. A példámra most felmerülhet ellenvetésként, hogy a leírtak megmutatkozhatnak a színtiszta férfi, vagy az esélyegyenlőség kedvéért a női „vadászösztönben” is, és akkor csak színtiszta flörtről beszélünk. Eddig a momentumig még ezt el is fogadom kritikaként az érvelésemre.
Csak azt gondolom ezzel kapcsolatban, hogy egy férfi, ha meg is tetszik neki valaki, nem tűzi ki célul a nő lelkének megroncsolását és összetörését direktbe, hogy annak sebeiből táplálkozva megszívja magát és az egoját. Valamint nem fogja folyamatos irányítás alatt tartani a szeretőjét, majd pedig eldobni őt, mint a véres rongyot, szándékosan megalázottan hagyva szerencsétlent. Ez fontos azért is számára egyébként, mert jól esik neki visszanézni később azokat a károkat, amiket okozott a múltban, ebből is igazolást nyer. „Ezt a virágot én téptem le” logika alapján hajlamos lehet vissza-vissza nézni az általa összetört lelkekre (mint trófeákra), és meggyőződni róla, hogy a játékszere nem tudott mentálisan felépülni teljesen és nem tudott továbblépni. En bloc elmondható, hogy szeret a sebekben vájkálni és újra felhánytorgatni az elmúlt események történéseit. A szomorú, hogyha kialakul a Stockholm-szindróma az áldozatnál, akkor a pszichopata nyert, mert a másik fél kifejezetten vágyni is fog a fájdalomra, amit a bántalmazója okoz. Az már más kérdés, hogy ekkor kezd el új játékszer után nézni, mert a régi uncsi lesz.
Itt meg kell jegyeznem, hogy ez az egész nem feltétlenül extrovertáltságban jelenik meg. Nem azt jelenti a kisugárzás, hogy játssza az eszét másoknak az illető, hanem egy olyan embert kell elképzelni, akihez látszólag ok nélkül vonzódnak mások, mert elhiteti magáról, hogy ő benne „több” van. Az emberek tudat alatt azért vonzódnak hozzá, mert érzik benne a „hatalmat”. Ez ilyen antikrisztusi mentalitás kicsit, mivel Jézus a tanításai, mások segítsége révén érte el, amit el akart érni, ha egyáltalán bármit is el akart érni az emberek segítésén túlmenően. Egy önmagát istennek képzelő személyhez azért fognak mások vonzódni, mert elhiteti magáról másokkal, hogy ő több ember, mint mások.
Kár szószerinti véres játszmákra gondolni, a pszichopaták jellemzően fel sem fogják a tetteik súlyát, nem is értik, hogy az, amit ők tesznek, az miért rossz. Természetesen tudják, hogy ártanak vele másoknak, ez adja az egésznek a sava-borsát, viszont következetesen le is szarják mindezt és csak az értelmükig jut el, a lelkükig már nem a bűn tudata. Ezek általában verbális bántalmazások, illetve a másik gyors kiismerése révén történő agymosások eredményei. El is jutunk a második pontunkhoz.
- Sokat kérdez, keveset mond:
Vannak alapból bizalmatlan emberek, mint én is például. Én is sokat kérdezek, keveset beszélek magamról, pont azért, mert már volt szerencsém belefutni pszichopatába. Nem párkapcsolati szinten, de ez részletkérdés. A pszichopaták kérdései jellemzően nem a válaszra irányulnak, hanem a reakcióid tesztelgetésére. Ami még mindig lehet a bizalmatlanság jele. Viszont ők nem a választ elemzik ki, hanem azt próbálják kipuhatolni, hogy neked mi a gyenge pontod, mi az, amire érzékenyebben reagálsz. Ezt fogják vizsgálgatni, ebből jutnak perverz örömhöz. Jellemzően bele fognak hajszolni olyan élethelyzetekbe, ahol muszáj kiadnod magadat, ők viszont végig kiismerhetetlenek maradnak számodra. Vagy pedig úgy tesznek, mintha tanácsokkal látnának el, segíteni próbálnának, és így akarnak a bizalmadba férkőzni, holott végig az a céljuk, hogy több és több információt halmozhassanak fel rólad. Mondok egy szélsőséges és gagyi, viszont szemléletes példát.
Tételezzük fel, beavatod őt abba, hogy neked orbitálisan nagy lelki traumát okozott gyerekként, hogy apukád elvitt Ibizára, mert féltél a repüléstől, és nagyon sírtál, amikor a gép elindult a kifutópályán. Apukád nyugtatgatott Téged, hogy nem kell félned. Rendelt neked kakaót egy kis tejszínhabbal, megsimogatta a buksidat és vett neked egy plüssmackót. Ezt így elmeséled a pszichopatának. Valószínűleg nagyon izgatottan fogja hallgatni, hogyan szendvedtél, ezt az izgatottságot pedig segítőszándék illúziójába fogja burkolni. Ezután a beszélgetés után képzeld el, hogy-hogy nem, összefutsz vele egy héttel később. Éppen kakaót iszik. Tejszínhabbal. Békésen néz maga elé. Köszön neked. Megkérdezi, hogy mi újság, majd pedig elkezdi ecsetelni, hogy itt a nyár, alig várja már, hogy utazzon Hawaira, a tengerpartra, mert ott tök meleg van és tök jól lehet strandolni. Már megvette a repülőjegyet, reméli az ablakól szép lesz a kilátás. Miután ezt elújságolja, kiveszi a táskájából a plüssmackóját és teátrálisan elsétál.
Remélem a példa gúnyos leegyszerítéséből kiérződik, mire akarok kilyukadni.
- Tükörszem
Én tükörszemnek hívom a jelenséget, bár sokan inkább a jellegzetes féregmosolyt emelik ki. Szerintem a tükörszem, vagy visszapillantó tükör tekintet kifejezőbb. Belenézel a szemébe, és a saját tükörképedet látod a retinájában megcsillani, de semmi érzelmet, semmi dühöt, semmi félelmet, semmi mást. Illetve de igen, társul hozzá egy csipetnyi arrogancia.
Sokszor olvastam a pszichopaták bambulós dühös bámulásáról. Ez valóban létező jelenség (bár ritka), azonban hozzá kell tenni, hogy ezt a tekintetet csak a random kontextus nélküli verbális tőrdöféseik során szokták produkálni, vagy ha nagyon megfeledkeznek magukról. Néha hisztizéseik során is.
- Látszólag indokolatlan hisztik, dührohamok.
Ez is egy félreérthető pont, sőt, talán ez a legfélreérthetőbb, mert ez csakis a többi kontextusában nyer értelmet. Ezeknek a hisztiknek a középpontjában mindig az áll, hogy valamiért nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogyan azt a pszichopata elvárta volna. Ezáltal mártírrá degradálja magát, holott lehet, hogy csak arról van szó, hogy az utolsó szelet málnás pitét nem ő, hanem a testvére falta fel. Hisztizhet, ha kényszernek érzi, hogy foglalkoznia kell egy emberrel, de ő abban nem érez személyes szórakozást. Például közös projekt valakivel, aki amúgy nem ártott neki, nem is ismeri az illetőt, de már eldöntötte a fejében, hogy ő azt nem akarja és hisztivel reagál. Normális emberben ilyenkor átfut a gondolat, hogy talán a másik fél számára is nyűg, vagy pedig kellemetlen a közös munka, pont ez lesz az oka, amiért nem fogja még nehezebbé tenni. Normális ember, ha egy másik ember nem szimpatikus számára, akkor azt nem fogja nyílt hisztivel lereagálni, mert ez természetellenes. A pszichopata tüzetesen leszarja az empatikusság látszatát is, mert az ő világában csak ő létezik és az, amit ő akar.
Az indokolatlanságát a hisztiknek a random beszólogatásaiból lehet kikövetkeztetni, amikor felszínre bukkan az igazi énje. Ilyenkor borzasztóan szemét megjegyzéseket tehet, olyanokat, amikkel a másik fél elemi gyengepontjaiba tapos bele. Általában a megjegyzései is gátlástalanok, ezért megdöbbenést vált ki az illető környezetéből. Az már más kérdés, hogy a sok Stockholm-szindrómás miatt nem fog következményekkel járni a mesterkedése. De ez tényleg egy erős intő jel. Például nagyon jól elvagy a pszichopatával, jókat beszélgettek, látszólag semmi oka arra, hogy dühös legyen rád. Elmentek randizni mondjuk, cseverésztek, nevetgéltek, majd amikor feldobod, hogy mit tudom én, mindig is egy kertes házról álmodoztál és egy békés családról, kutyáról, macskáról és hét gyerekről, ilyet szól: „Hát igen, te is szeretnéd eltartatni magadat egy férfival, te kurva”. Női pszichopata esetén: "Azt hiszed, hogy beveszem ezt a sok szart, te köcsög?"
Lehet, hogy szélsőségesnek tűnik a példa, de a szomorú igazság az, hogy valójában tényleg képesek ennyire ordas módon bunkó reakciókra. Nem is ez a lényeg viszont, hanem az, hogy egy másodperccel később, mintha mi sem történt volna, képesek folytatni a jópofizást. Te pedig transzba esel a hirtelen sokktól. Itt is igazából az előzmény nélküliséget hangsúlyoznám ki, mert alapból is sok a szemétláda férfi/nő, csak a lényeg itt, hogy Ő olyan jól játszik egy szerepet- a normális emberi lény szerepét-, hogy ezért fog traumaként érni a hirtelen támadás, mert körülbelül derült égből villámcsapásként ér téged, majd pedig ugyanilyen gyorsan oszlik el.
Gyakori a pszichopaták környezetében, hogy hülyének fogod érezni magadat, mert már soha sem bízhatsz abban, hogy mit mondhatsz, mit nem, mit gondolhatsz, mit nem, egyáltalán jogos-e megvédened magadat, vagy sem. Hiszen Te, mint normális ember, elkezdesz okokat keresni: „talán azért gonosz velem, mert… talán azért a teszi bunkó megjegyzéseit, mert…”. Valójában azért teszi a gonosz megjegyzéseit, mert az illető pszichopata, semmi más oka nincs, erről nem Te tehetsz. Neki nem kell ok, hogy geciskedjen másokkal, abból nyer energiát.
- Feltűnően megoszlik róla a környezetének a véleménye
Én általában ennél a pontnál szoktam előfeltételezni látatlanban is a pszichopátiát. Ha adott egy közösség, ahol egy hangos kisebbség prédikál az illető ellen, de nagyon szofisztikáltan és nem megy bele a részletekbe, akkor valószínűleg abban a kisebbségben található egy olyan személy, akit bántott, csak nem került a tartós befolyása alá. Így neki volt lehetősége felfedni az igazságot mások előtt. Ez a kisebbség jellemzően hülyének lesz titulálva, vagy meg lesz bélyegezve a birka többség által. A vicc az, hogy a birka többségnek valószínűleg javarészét szintén a vonzáskörében tudhatja ez a zsarnok, csak a Stockholm-szindróma miatt ezt élvezni fogják a bántalmazott felek, a többi pedig a tömegeffektus révén alapból beáll a követők körébe. Például egy pszichopata nő húzza az összes férfit adott társaságában, privátban mindegyiknek előadja, hogy a férfi különleges számára, majd pedig hagyja, hogy bizonyos szempontból eltartsák őt, akár pénzbeli támogatással is. Tehát ugorjanak, ha kénye-kedve úgy tartja, segítsenek neki, ha bajban van, stb. A szomorú az egészben, hogy ilyen esetben sokkal nehezebb felhívni arra a figyelmet, hogy a nő pszichopata, mert a férfiak egoja nehezebben viseli el, ha az érzései ki lettek játszva, mint egy nő. Egy nő hamarabb felismeri, ha egy férfi szórakozik vele, legfeljebb elfogadja azt, egy férfi szerintem kevésbé mer ezzel szembenézni. Egyébként a pszichopata nők mellett jellemzően található vagy egy férfiasságában erőteljesen megtört „társ”. Vagy egy ugyanolyan pszichopata, mint ő maga. Eddig inkább ezzel az utóbbival találkoztam saját életemben, de a logika azt diktálja számomra, hogy az első lehetőség is érvényes lehet.
- Érdekszex
Ezt kár részletesen taglalni. Sok esetben a pszichopaták úgy húzzák a másikat, hogy elhintik a romantikus kapcsolat lehetőségét, azonban nem feltétlenül mennek bele konkrét együttlétbe. Ez csakis akkor következik be, ha nincs kockázata, hogy lebuknak vele. Azért is fontos számukra a megfelelően megtört partner, mert egy olyan intimitást igénylő tevékenységnél, mint a szex, rettenetesen kiütközik egy ember valódi énje. Ha a másik fél nincs kellően megpuhítva, vagy kellően megroncsolva, akkor nem fogja tudni mire vélni a nyers, hűvös, hideg szexuális élményt. Az érdekszex számukra ezért élvezetesebb, mert ott teljesen felesleges volna megjátszaniuk magukat, még könnyebbé is teszi az aktust az érzelmi távolságtétel. Ráadásul mivel a pszichopatákat egyedül önös érdekeik vezérlik, ezért a szexet követő hosszútávú haszon is fontos értéket képvisel számukra.
- Mániákusság
A pszichopaták képtelenek szeretni bármit is. Az embereket tárgyként pakolják ide-oda az életükben. Azonban néha elvétve az ő mindennapjaikban is feltűnnek olyan karakterek, akik valamilyen szempontból különleges értéket képviselnek számukra. Szemléltetem egy szélsőséges random példán: adott egy gyilkos pszichopata, aki üldözi a szőke hajú nőket, kékszemű nőket, mert az valamilyen gyerekkori traumára emlékezteti őket az anyjukkal kapcsolatban. És azzal, hogy üldözik ezt a nőt, és kárt tesznek benne, tudat alatt az őket ért traumák fölött fognak kontrollt gyakorolni, illetve bosszút állni. A különbség ilyenkor egy született pszichopata és egy szociopata között, hogy a szociopatát egy pszichopata gyártotta ki, így ő valóságos traumákat akarhat feldolgozni egy ámokfutása során. A pszichopatának ez a mánia objektív szemmel indokolatlanok, általában túlreagálások, plusz tévképzetek eredményei. Fogok hozni majd még később az irodalomban és sorozatokban fellelhető valós példákat erre a jelenségre, mert akad jócskán néhány, kitűnő regény és film is, ami ezt taglalja.
A listát még sorolhatnám, de feleslegesnek érzem. Egy dolgot tanácsolok: NE becsüld alá őket, de NE is félj tőlük, mert akkor ők nyernek. Kerüld el őket, ha van rá lehetőséged, ha pedig már a csapdájukba kerültél, NE TÖRJ MEG. Mert ha megtörsz, game over: sikerül ellopniuk az identitásodat. Ez a legfőbb céljuk.
