Nem részegítő a gondolat, hogy megfelelő tudással magunk is istenné válhatunk? Csak eszköz és tudás kérdése az egész, mondhatnánk. A tudomány segítségével a technika ördögévé képezhetjük magunkat. Persze csak "metaforikusan".

Nem ironizálok tovább, természetesen az istenmajmolás pszichopátia. Elárulom, hogy mit gondolok a jelenségről, persze az, hogy én mit sejtek róla, az csupán egy töredéke az egésznek, hiszen mit is érthetek én ebből, pláne úgy, hogy nem értem. Elmagyarázom, mire próbálok ezzel a hatásvadász direkt túlkomplikálással kilyukadni. :D

Nem értem teljesen a pszichopátiát, mert nem vagyok pszichopata. Pszichopata az, aki képtelen empátiát érezni embertársai iránt, mivel tulajdonképpen ő önmagát nem tekinti embernek. Erről majd később fogok írni, ez a bejegyzés egy ízelítő, és egyben az első lépés is egy nagy kalandban, ami alatt ennek a blognak a jövőbeli életútját értem. Tehát a pszichopata a jelleméből adódóan kontrollmániás, ami abból eredeztethető, hogy akkor érzi, hogy a kezében hatalom koncentrálódik, ha másokat kiszolgáltatottá tehet.

A mainstream média úgy dobálózik a pszichopata kifejezéssel (és nem mellesleg én is, ami nagy hibám), mintha valamiféle enyhe pszichés torzulásból gyökerezne. Nem kételkedem benne, hogy tényleg létezik ilyen megjelenése is, de az igazság az, hogy más a pszichopata gondolkodásmód, ami MINDEN emberből fakad részben, és más az, amikor valaki valójában pszichopata. Nem véletlen az, hogy erre "születni kell". Vagy legalábbis egy kiadós hajlammal kell hozzá bírni.

Mint említettem, sima gondolkodásmódban megmutatkozhat nagyon egyszerű példában is: "Irányítani akarom a gyerekemet, mert azt akarom, hogy felnézzen rám. Irigyelni fogok ezért (tudat alatt) mindent, ami ezt a figyelmet elvonja rólam. A magam képére akarom formázni őt." Nyilvánvalóan nem ennyire nyersen fogalmazódik meg egy ilyen séma az ember fejében, de mégis ott van. Ettől függetlenül a szülő nem pszichopata, csak a hatalom az, ami "megrészegíti". Az, hogy egy élet kiszolgáltatott számodra, az téged felemel, hiszen a felelősség terhét kell miatta cipelned a válladon. Már a szóból önmagából adódik is, hogy a másik felé emeled magad, akár szükségszerűen is. Viszont ez a fajta hierarchikus gondolkodásmód makroszinten, az univerzális igazság szempontjából számít csak nagy-nagy idézőjelben "bűnnek", pontosabban a megvilágosodás céljából hibának, de a földi lét szempontjából igazából a megfelelő jelző rá az, hogy természetes. Természetes az, hogy szükséges a hierarchia bizonyos szintig, mert ez szolgálja a biztonságunkat. Megtanítják nekünk (jó esetben), hogy mikor mit kell tennünk, hogy rendben le tudjunk élni egy teljes életet. 

A pszichopata logikája azonban más, és ez a normális ember számára egészen egyszerűen felfoghatatlan. Ő ugyanis "nem" ember- spirituális értelemben. Nincs olyan formában lelke, mint nekünk. Nem érez úgy, mint mi. Most tisztáznám, hogy az ilyen emberrel szemben az egyetlen fegyver... ezt még kimondani is szörnyű: a szeretet ereje.

Ha feltöröltük a képernyőből kiömlő nyálcseppeket, akkor röviden elmagyarázom miért: azért, mert ő nem képes szeretni igazán, dühöngeni ellenben nagyon tud, az az ő pályája. Szokták mondani, hogy ne dagonyázz a disznóval, mert mind a ketten sárosak lesztek, csak a disznó ezt még élvezi is.

Őt nem lehet megváltani. Sokan ebbe a hibába esünk, ez egyébként a legnagyobb fegyverük, hogy magukat esendőnek álcázzák, mikor valójában abszolút nem kiszolgáltatottak sem embernek, sem Istennek. Legalábbis a fejükben nem azok. És azzal, hogy esendőnek álcázzák magukat, kinyitnak számunkra egy kiskaput lélekben, ami egyenes út a kelepcéjükbe: ők csak rossz úton járnak, de valójában csak segítségre szorulnak. A Te segítségedre. A Te pénzedre, a Te lelkedre, a Te odaadásodra, a Te mindenedre. Egészen addig, amíg Te már nem leszel más, csak teljes egészében az Ő játszópajtásuk. :)  Azaz elveszíted az identitásodat, elveszíted mindenedet, ami Téged azzá tett, ami vagy, és teljes mértékben azzá nem válsz, amivé Ő akarja, hogy válj.

Csakis egyedül akkor "szeret" Téged, ha birtokolhat, és úgy rángathat, mint egy marionett bábut. És miért? Azért mert a fejében minden ember alantas söpredék, Ő maga pedig "Isten", és ezt akkor tudja magának igazolni, ha ezt mások is visszacsatolják számára. Vicces, hogy pont ez a kicsinyesség teszi őket valójában a legesendőbbé Isten szemében.