A Fidesz megtalálta a legújabb törésvonalat (pontosabban ez nem egy új keletű törésvonal, de ezt most nem forszíroznám). Vidék kontra Budapest. Hadd magyarázzam el egyrészt egy kicsit elvontan, másrészt sokkal gyakorlatiasabban is, hogy az új ellenségképgyártás logikája miből ered. Ez a bejegyzés a maga megfoghatatlanságában tökéletes tükröt fog mutatni a leírtakhoz. Egészséget hozzá.

Kezdjük azzal, hogy a vidék az ideák világa, egyfajta rózsaszínködös burok, aranykalitka. Tulajdonképpen ott megvalósul minden, ami hiányzik a mai túlpörgött ember mindennapjaiból. A nyugalom, a csend, a magunkba nézés lehetősége, egy olyan álomvilág, ahol az elvont eszmefuttatások kidolgozására, a meditálásra juthat időnk. Tekintsünk tehát a vidékre úgy, mintha ez volna Magyarország szíve. A szív érez, nem gyakorlatiasan gondolkodik. A szív jót akar, az érzelmei vezérlik, ezért a korlátolt mechanikus gondolkodást igénylő tevékenységeket is valamilyen szinten hitbe kell csomagolnia ahhoz, hogy megértse mi mit jelent. A szív hisz, nem ért. A szív a lélek.

A város az agy. A városra azért van szükség, amiért az emberiség kezdete óta minden egyes közösségben szükség volt valakire vagy egy szűk rétegre, akik összetartották az egészet, akik a közösséget irányították. Nem elnyomták, de irányították! Viszont ennek mindig meg kellett felelnie a szív akaratának. A városok tehát tulajdonképpen azok a gócpontok, amik becsatornázzák egyrészt ezeket az elvárásokat, másrészt pedig lehetőséget kínálnak az egyének gyakorlati kibontakozására. Segítenek a közösségek nagyközösségbe, nemzetbe kovácsolásában. Azonban az értelem racionális, nem hisz, hanem kétkedik.

Tehát ezzel arra próbálok utalni, hogy ideális esetben az ember a vidéken (az agglomerációban) él, de a városban dolgozik és ott végzi a közösségi tevékenységeit. Mert akkor nem lesz átverhető a város által sugallt fals ideológiáknak (mivel érti mi zajlik a városban), viszont ő maga nem őrlődik ebben a mókuskerékben, amit a városi életmód elvár.

Mert a város az agy, aminek a döntéseket kell hoznia, a vidék pedig a szív, ami megszabja a határt az agynak egyes döntés meghozatala előtt. Ergo mindig a vidék egy ország lelke, és mindig a város adja egy ország értelmiségi rétegét.

Ennek a törésvonalnak a megértéséhez olyan könyvek segíthetnek hozzá, mint például a Tóték című kisregény Örkénytől.Ebben tökéletesen kiérződik, hogy mi a veszélye annak, ha a vidékiek teljesen elszeparálódnak a külvilágtól, mert így kiszolgáltatottá válnak. Ez a logika az alap itt is, csak itt a "támadó fél", vagy a "gonosz fél" a város, aki belerondít mindenbe, ami "szép".

A vidéki ember a maga kis elszeparált világában nem feltétlenül érti a városi logikát. Gyakran tapasztaltam a személyes környezetemben, hogy a vidéki fiatal felmegy Budapestre, majd pedig bolyong, nem találja a helyét. Ennek az oka, hogy az ő szentimentális világképébe nem fér meg a város racionalitása. Ezért legtöbbször vagy végérvényesen hazaköltözik, vagy kénytelen lesz ingázni. Szintén láttam már arra is példát, hogy lehorgonyozik a fővárosban, ott is állapodik meg, de élete végéig próbálja ráerőltetni a vidéki mentalitást a fővárosi mentalitásra. Mondok egy példát: valaki feljön Pestre és életében először száll be liftbe. Annyira groteszk számára az élmény, hogy eldönti: a lift ijesztő, a város pedig szar.

Ugyanez érvényes egy városi fiatalra is. Leutazik vidékre, majd azt tapasztalja, hogy az emberek kedvesebbek, a hangulat emberségesebb - mégis ez csupán vegetálásra felel meg. Hiányoznak a személyes kihívások. Nincsenek hosszútávú tervezésre lehetőségek. Ebből következik, hogy kénytelen lesz elmozdulni onnan a személyes fejlődése érdekében.

Mi tehát az ellenségkép alapja? Hogy mind a szívnek, mind az agynak teljesen más a világképe, és mind a kettő szentül hiszi, hogy neki van igaza, viszont sajnos feloldhatatlanul szükségük is van a másikra. Tisztában lehetünk azzal, hogy a Fidesz főként a vidékiek támogatására építi a kampányát. Mire érdemes tehát a Fidesznek rámennie, ha a vidéket a fővárossal össze akarja ugrasztani?

El kell hitetnie, hogy a szívnek van igaza, és a politikát HIT alapúvá kell tennie. Röviden és egyszerűen a politikát vallássá kell degradálnia. Egybe kell mosnia a hitet a politikával, hogy az általa közvetített ideológiákat identitássá formálhassa az egyes közösségekben. És mivel mindig a szív a hangosabb és a szív szabja meg a határokat, ő az, aki kitágítja, vagy összehúzza azt a képzeletbeli ollót, ami a városok sokszínű véleménycsoportjait képviseli. Mint utaltam rá, a város egy gyűjtőhely, ahol számtalan jött-ment fordul meg különböző életutat maga mögött hagyva. A vidék közösségei pedig csak abban egységesek, hogy mindegyik az ideológiák nyelvén beszél. Ők ezt értik, mert az ő életmódjuk erre a gondolkodási sémára áll rá. 

A Fidesz kommunikációjában ez egyébként nagyon élesen, pontosan és hatásosan jelenik meg. Ha valaki képes értékmentes ítélethozatalra, akkor elismerheti, hogy a Fidesz marketingje tökéletesen működik. Viszont, mivel nekem vannak elveim, azt mondom, hogy mindez érthető, de nem elfogadható. Mint mindennek, a politika pofátlanságának is kellene határának lennie. Idén bebizonyosodott, hogy a magyaroknak imponál ez a pofátlanság. Ezen viszont most már tényleg kár lelki életet élni.

Ha a vidék elhiszi, hogy a szív fontosabb, mint az agy, azaz a város, akkor ezzel elismeri, hogy az agyára nincs szüksége. Ugye, hogy így röhejesen hangzik? Az a baj, hogy ez a vidékiek számára nem hangzik ilyen nevetségesen. Mintha a falnak beszélnék, valahányszor felhívom rá a figyelmet, mekkora baromság ez a törésvonal. Hadd szemléltessem egy, a magyarsághoz közelálló szimbólumot felhasználó példán keresztül a szituációt:

A kentaur egy csodálatos képzeletbeli lény. Szépségét és erejét szimbolizálja a ló része. Azonban a kentaur felső teste az, ami meghatározza, hogy a lórész merre haladjon. Ha ez utóbbi úgy dönt, hogy márpedig ő boldogul az emberi része nélkül is, akkor egy elég bugyuta kifejezéssel élve, fejetlenül fog vágtatni a szakadék felé.

Mit tehet ilyen helyzetben a felső része a kentaurnak? Elkezdni büntetni a saját altestét? Belelő egy nyíllal? Nem, nem fog így tenni, mert azzal azt éri el, hogy azt fogja győzelemre juttatni, aki elhitette a lórészével, hogy a kentaur NEM egylényegű, hanem alsó és felső részei külön identitások. Pedig a fej nem létezik a szív nélkül és fordítva sem. Mind a kettőnek megvan a maga helye, ezeknek nem egymás ellen, hanem egymásért kell dolgozniuk. Harmóniában.