Úgy döntöttem, összeállítok egy listát azzal kapcsolatban, hogyan ismerhesd fel a pszichopatákat. Tanácsokat is nyújtok, hogy tudd, hogyan kezelheted őket. Mindezt a hihetetlenül hasznos tudást saját direkt illetve indirekt kutatásaimnak és traumáimnak köszönhetem. Senkinek sem javaslom, hogy pusztán kíváncsiságból belemenjen bármiféle kapcsolatba egy ilyen elhitványosodott szörnnyel, még akkor sem, ha az elemző alapvetően biztos önmagában. Sajnos nincs az a magabiztosság, az a tiszta lélek, amibe ne lehetne kárt tenni, a megszenvedett sebeket pedig nem kárpótolja a tudás. Ezt is tapasztalatból mondom.
A közhely szerint az az ember pszichopata, aki nem képes empátiát érezni embertársai iránt, életét önmagáért éli, mivel szeretni másokat tulajdonképpen képtelen. Ő igazából egy robot, vagy legalábbis egy porhüvelyben élő torz-lélek.
Amit tenned kell, ha egyre ráismersz, hogy zsigerből megszakítasz vele minden kapcsolatot. Ugye nem akarsz a prédájává válni? Tudnod kell, hogy ő a Te életenergiáidból merít erőt magának. Belőled táplálkozik. Szomorú, hogy manapság ezeket a gnómokat elkezdte a média szinte már kultiválni a bulvár porondján és romantizálni a velük való "szerelmet". Ez főként azért is veszélyes, mert jellemzően fiatal vagy már kifejezetten túlkoros, jóérzésű, jólelkű nők/férfiak a célpontjaik a valóságban, akiknek ezt a sok szart el lehet adni. Az a sztereotípia, miszerint a gyenge emberekre hajtanak, szintén pszichopata logikát tükröz, és valójában ez is csak a romantizálásukat szolgálja és a feléjük tanúsítható tekintély kiépítését.
Mi az, hogy gyenge ember? Az tesz valakit gyengévé, hogy könnyen befolyásolható? Hogy naiv? Hogy túlságosan vágyik a szeretetre? Az odafigyelésre? Hogy fél a magánytól és vágyik arra, hogy valaki szeresse őt is? Ezek nem gyengeséget jelentenek, legfeljebb túlérzékenységet. Hogy ennek a túlérzékenységnek mi az alapja, a következő bejegyzésben fogom kifejteni. Jellemzően azokat célozzák be tehát, akik képlékenyek az érzelmeiket illetően, labilisok, hajlamosak a bálványok kreálására, ha kedvelnek valakit. Az apakomplexus és az anyuka érzelmi jelenlétének hiánya gyerekkorban szintén növeli a valószínűségét, hogy bevonzhatsz ilyen karaktereket az életedbe.
Az a baj, hogy az emberek zöme nem ismeri fel a pszichopatákat. Ez két fő okra vezethető vissza:
1. Aki a közelébe kerül egynek, viszonylag hamar a bűvkörébe esik. Ne hidd azt, hogy téged nem tudna befolyásolni, pláne azt ne hidd, hogy Téged nem akar manipulálni, mert akkor máris nyert. Ugyanis a rózsaszín mámor miatt az áldozatai hajlamossá válhatnak a traumák lefolyatására a tudatalattiba. Tehát ez azt jelenti, hogyha felhívod valakinek a figyelmét arra, hogy XY személy pszichopata, tevékenységeit pedig ártó szándék vezérli, bekapcsolhat beszélgetőpartnerednél a kognitív disszonancia. „Jaj, nem is arról van szó, mert…” Tehát elkezdi az illetőt mentegetni, szélsőséges esetben pedig akár önmagát bűnbakká degradálni, becsicskulását ideológiák köntösébe tekerni. „Igazából az én hibám, mert…” Nem kell itt hű de komoly dolgokra gondolni. Éppen elég egy aprócska jel. Például, ha valakiben a másik ember folyamatosan a bűntudatot plántálja. Ha ilyen attitűdöt fedezünk fel valakinél, elkezdhetünk gyanakodni.
2. Szintén tipikus, hogy valaki megérzi első látásra, nem feltétlenül tudatosan, a pszichopata kisugárzást. Ilyenkor valószínűleg kerülni fogja az illetőt, ezért nem bizonyosodhat meg arról, hogy XY személy az-e vagy sem. Tehát előfordulhat, hogy a tudatodban inkább semlegesnek fog számodra tűnni, nem pedig veszélyesnek, az intuícióid ellenére, drága szörnyszülöttünk.
Ebből a 2 okból eredően nehéz őket felismerni. A továbbiakban intő jeleket fogok felsorolni azzal kapcsolatban, hogy egy traumatizálás-szűz is felismerhesse Őket. Itt le kell szögeznem előre, hogy el ne higgy egy dolgot, és ezt vésd az eszedbe, ha kedves a lelki üdvösséged:
Ne hidd azt, hogy Te más vagy, mint a többi. Legyen az bármilyen jellegű viszony, párkapcsolat, barátság, rokonság, munkahelyi kapcsolat. Jellegzetes fegyverük, hogy elhitetik veled, számukra Te vagy minden, az egyetlen, ami az emberi „jóságot” megtestesíti. Valójában a pókhálóba elég sokan bele szoktak gabalyodni. Annyira tipikus, ezt figyeltem meg náluk a legerőteljesebben. Legtöbbször nem mondják ki, csak sugallják feléd. Mint utaltam rá, nem feltétlenül kell párkapcsolatra gondolni, majd ki fogom fejteni, hogy miért nem, egy konkrét példán keresztül a saját életemből.
Igyekszem ezt a bejegyzést nem egy női magazin színvonalán megírni. Össze akarom foglalni magamban azt a tömény információáradatot, ami a segítségedre lehet. Tegyük hozzá, hogy sikerült annyira mainstreammé válnia a topicnak, hogy nehéz leírni ugyanazt kivesézve, amit már lebutítva megírtak mások százszor is. A bulvár sem állít teljesen hülyeségeket, csak borzasztóan lebutítva tálal mindent, így pedig az átlag olvasó, aki abban a szerencsében részesült, hogy nem ismer egy energiavámpírt sem, félre fogja érteni. Ilyenkor fordul elő módszeresen, hogy a nők mindegyik exükre rásütik, hogy így őrült, úgy szociopata. Valójában csak egy pöcs.
A listát a következő bejegyzésben fogom tálalni. Nem kívánok hozzá jó étvágyat, mert inkább gyomorforgató élményben lesz részed.
