Ezúttal úgy döntöttem, hogy barátommal, Romolusszal folytatott közös eszmecserénket osztom meg, a ki tudja mikor, talán 2077-ben megjelenő (csak viccelek), vagy talán soha el nem készülő Cyberpunk 2077-tel kapcsolatban, ami egy éppen készülő számítógépes játék.
Kezdjük ott, hogy én már alapból szkeptikus vagyok a megjelenést illetően, amire elméletileg idén fog sor kerülni, gyakorlatilag talán soha napján kiskedden. Értem én, hogy fel kell készíteni a jövő generációit a szerintem embertől apajáraton idegen életmódtól, amit a génmódosítás és a technológia fejlődése, vagy inkább megállíthatatlan fertőzése von maga után. Csak akkor azt a bravúros látványvilág és 3D-s koncepciók helyett remélhetőleg egy kevésbé bugyuta és a korszellemnek hiteles fő történetszállal fogják véghezvinni a készítők. Ha már muszáj, ugyebár…
Az elkövetkezendőkben szót fogunk ejteni arról, hogy mit várunk a játéktól, illetve egy „mélyfilozófiai” vitának lehetnek majd szemtanúi az olvasók, ugyanis Romolusszal messzemenően nem azonos a véleményünk sem a kibernetika sem az eugenika tekintetében. Sőt, szerintem az általa kicsit erősen kritizált cyberpunk és steampunk koncepciójában sem.
Íme a trailer, ami alapján orbitálisan nagyon összevesztünk. A vita a videó alatt három egérgörgővel lejjebb olvasható.
KisMókus:
…Nekem ez a trailer marha nagy csalódás, az egésznek a hangulata egy az egyben egy GTA V koppintás, azt leszámítva, hogy ez már a „jövőben” játszódik. Elméletileg 2077-ben.
Romolusz:
Nem akarom az illúzióidat lerombolni, de ha 2077-ben még itt fogunk tartani technológiai fejlettség terén, akkor lemegyek hídba. Maradjunk a 2030-ál, de legrosszabb esetben is 2050-nél.
KisMókus:
Most 2018-at írunk, 2030-ig már csak 12 év. Biztos vagy te ebben? Ki is a naiv álmodozó?
Romolusz:
Lebecsülöd a tudásunkat a kibernetika terén. A játékban szereplő dolgokat kis túlzással már most meg tudná valósítani az ember (vagy max 15 éven belül), csak még nem akarja. Leginkább morális akadályok miatt.
KisMókus:
Ha morális akadálynak lehet hívni, hogy génmódosítás révén megválasztom a gyerekem haj- és szemszínét, klónok révén biztosítok számára új szerveket, ha a régiek elrákosodnának, illetve hogy gépesítem egyes végtagjaimat, hogy ne kelljen a tökéletes test eléréséért szenvednem. Majd a gépizmok járnak a lábaim helyett, nem igaz?
Romolusz:
Na, látom a lényeghez értünk… Visszatérve a trailerhez, nekem az a véleményem erről, hogy a játék még mindig egy olyan technológiai fejlődést mutat, amit a 20. század elején, a cyberpunk aranykorában képzeltek el az emberiség számára. Ugyanúgy, mint a steampunk a 19. század végén. Túl durvák a kibernetikus implantátumok. Nem az lesz az ember célja, hogy úgy nézzen ki, mint egy replikátor kockából kiszart albínó munkás. Félre ne értsd, nem a cyberpunk stílusát fikázom. Ez egy nagyon jó stílus, és én még jobban is szeretem az ebben készült játékokat/filmeket/stb. mint például a steampunk képvilágát.
A nanotechnológia fejlődésével az implantátumok ennél sokkal kifinomultabb formában fognak megjelenni az emberiség számára. Mikroszkópikus gépekből összeálló implantátumok, melyek akár tökéletesen fel tudják venni az emberi testrészek alakját, és gondolatra át tudnak alakulni például más eszközökké, szerszámokká, vagy akár fegyverekké.
KisMókus:
Valaki túl sok Terminátor 2-t nézett.
Romolusz:
Nagyon vicces. Nem mondom, hogy nem lesznek primitívebb, kifejletlenebb implantátumok a csóróbb rétegek számára, de felső körökben nem az lesz a cél, hogy úgy nézzen ki az ember, mint egy beolvasztott számítógép alaplap. A technológia többi része stimmel. A hologramok, a technológia az élet minden területére történő betörése, ez elképzelhető, még ha nem is ilyen formában. Még a fegyverek is jónak tűnnek. Legalábbis amit láttam az alapján EM elven működnek, ami tényleg a jövő fegyvertechnológiája.
KisMókus:
Ha nem baj, én még mindig leragadtam ott, hogy számodra amolyan evidencia, hogy az emberek konkrétan gépesítve lesznek. Te nem kapsz attól hányingert, ahogyan a videóban a gyerek a VR szemüvegben lövöldöz? Vagy attól, hogy a nőnek, aki sminkeli magát, konkrétan nincsen állkapcsa, mert egy gépből áll a teste? Vagy attól a titánium luvnyától a kifutón?
Romolusz:
Nézd, erre tart a világ. A technológia nem egy ördögtől való dolog.
KisMókus:
Nem ördögtől való dolog? Mi, ha nem ez az ördögtől való dolog? Nem veszed észre, hogy teljesen természetellenes?
Romolusz:
Ezt nem értem. Miért volna természetellenes? Én azt állítom, hogyha természetellenes volna, akkor nem tudnánk véghezvinni.
KisMókus:
Várj. Szóval te azzal magyarázod a létjogosultságát az emberiség gépesítésének, hogy a természet megadta rá a lehetőséget, hogy ledobjuk magunkról az emberségünket a techológiai tudásunk révén? Tehát minden, amit a természet biztosít számunkra, az alapból feltételezi, hogy jó, ha visszaél vele az ember. Hadd kövessem a logikádat. A természet megteremtette a jót és a rosszat is. Végül is, ha gonosz módon élünk, az is természetes, hiszen megengedhetjük magunknak, hogy ne legyünk jók.
Romolusz:
Öhm… Most azért erősen kiforgatod a szavaimat. Én egy szóval nem állítom, hogy ez a végzet elkerülhetetlen. Csak azt állítom, hogy a világ erre felé tart. A fejlődést – tudom, te nem ismered el, hogy létezik ilyen az emberiség tekintetében -, de a technológiai fejlődést te sem tagadhatod. Ez egy megállíthatatlan folyamat, és ezzel nincsen probléma. Nézd meg a játék előzetesét. A játék is felhívja a figyelmet a technológia vadhajtásaira, és mindig a szélsőségek hordozzák magukban a fenyegetést.
KisMókus:
Én a játékban inkább a technológia propagálását látom, nem pedig a veszélyre való figyelemfelkeltést. Szerintem ez az egész egy gondos és alapos felkészítése a népeknek, hogy: „íme, ez a jövő hülyék, ezt így ahogy van, fogadja be a kicsike gyomrotok”. Már maga a város, ahol játszódni fog: Night City, „the city of dreams”, ami enyhe áthallás New Yorkra. Érted, ahol az álmok valóra válnak. Áh, én ezzel képtelen vagyok azonosulni. Teljesen másra számítottam.
Romolusz:
Igen, és mit mond a narráció? Hogy abban a „fantázia” városban a legnagyobb a bűnözés aránya egész Amerikában, és kitér arra is, hogy körülbelül a fél város éhesen döglődik a gettókban. Megfogalmaz kritikát. És ahogyan itt is, mindig a radikalizmussal van probléma, itt a technológia szélsőséges felhasználásával. Az ilyen jellegű játékok, filmek, könyvek elrettentő példát mutatnak a maguk groteszk, disztópikus mivoltukkal. Nem kell persze a barlangokba se visszamenni, nem az a célunk, hogy megállítsuk a technológiai fejlődést, hanem figyelmeztetnek minket arra, hogy ésszel csináljuk. A Witcher szériával szerintem bizonyította a CD Project Red, hogy ők nem mennek rá annyira a propagandára, mint más játékgyártó cégek, inkább több oldalról közelítenek meg egy-egy kérdéskört. Úgy próbálnak objektívek maradni (már amennyire lehetséges), hogy a játékos választásai révén sok szubjektív nézőpontot és történetszálat jelenítenek meg.
KisMókus:
Értem, amire próbálsz kilyukadni, és részben egyet is értenék veled, de ennyire nem vagyok jóhiszemű a játékkal szemben. Tudom, ez nem egy újabb Andromeda, de akkor sem. Romolusz. Őszintén. Könnyen beszélsz arról, hogy milyen fantasztikus egy géptestben élni. De te élnél benne? Akarnád, hogy a hús-vér tested, az, ami téged Romolusszá tesz, az megszűnjön létezni? Akármennyire mentegeted a játékot, ezt propagálja számunkra.
Romolusz:
Nem, de én jelen pillanatban nem szenvedek semmilyen betegségben, ami miatt ez felmerülne bennem kérdésként. Hidd el nekem, egy rákos beteg nem fog mélyfilozófiai eszmefuttatást lefolytatni annak kapcsán, hogy honnan származik az a szerv, amihez hozzájut. Ő csak élni akar, és csak ez érdekli. Ugyanígy, te gonosznak tartod azt, ha egy gyerek, aki elveszíti egy végtagját, új művégtaghoz jut gép formájában? Ennyi erővel a plasztikai sebészetet is gonosznak tarthatod, mert megadja a lehetőséget, hogy megroncsolódott Quasimodo szerű arcot újra a régivé varázsoljon. Ez bűn? Ez rossz? Gonoszság az, ha reményt adunk a normális életre mások számára a technológia segítségével?
KisMókus:
Nem, csak te magad ismerted el az előbb. Remek példa a plasztikai sebészet. Mi a gyakoribb eset, az, amit te felhoztál példának, vagy az, hogy a szőke picsa elmegy és ötször nagyobb mellet csináltat magának, mert nem tetszik neki a régi? Persze, eleinte csak művégtagként terjednek el, aztán majd fokozatosan cserélik le az emberek a hús-vér végtagjaikat robot karokra és lábakra. Visszataszító a gondolat. És amikor egyre többen és többen tesznek majd így, a végére mindenki beáll a birkanyájba és így tesz. És akkor már semmi nem lesz a természetre bízva, hanem minden ránk lesz bízva. Érted már? Nem, nem tartom gonosznak azt, ha egy ember nem akar meghalni és inkább berakat magának egy őssejtkutatás révén mesterségesen kitenyésztett új szívet. De mi a tétje az életnek, ha mindenre tálcán kínáljuk a megoldást? Azt gondolom, hogy a technológia csak tünetkezelésre jó. Ha valakinek leáll a szíve 40 évesen, nem az új szerv fogja elhozni a megoldást, hanem az, ha kiderítjük, mi az oka annak, hogy valaki 40 évesen szívinfarktust kapott. És a stressztől szabadítjuk meg.
Romolusz:
KisMókus, ezek után nyugodtan viselheted magadon a naiv jelzőt. Komolyan úgy látod, hogy olyan világban élünk, ahol a stressz forrást nem még inkább fokozni, hanem egyenesen feloldani akarják? Ha van valami, hát ez utópia. Ebből a létállapotból nincs kiút. Ebből a mókuskerék őrlődésből nincs kiút.
KisMókus:
Azért én még nem adom fel a keresést…
