Ugye, hogy felvet némi morális akadályt, hogy génmódosítás révén visszahozzuk egy már elvesztett szerettünket az életbe? És most konkrétan nemcsak a dinoszauruszokra értem ezt. Nyilvánvalóan a válasz: igen, mert ez ellenkezik a természet rendjével, aminek a halál szerves része. Ettől függetlenül kit izgat a természet rendje, ha egy hozzátartozónk elveszíti a legértékesebb kincsét: az életét. Én azt gondolom, hogy egy idő után normális esetben elfogadjuk azt, hogy a személy, aki korábban ott sertepertélt a környezetünkben, már nincs többé, és nem ragaszkodunk görcsösen egy belőle kialakult képmáshoz, illetve a tárgyaihoz, az emléklényéhez. Egy bizonyos idő után ugyanis egy ember visszasírása az életbe több kárral jár, mint haszonnal, legfőképpen önmagunk számára. Mégis érthető, ha így teszünk, mert a gyász elviselhetetlen fájdalommal jár.

A Jurassic World-Bukott birodalom állást foglalt a génmódosítás tekintetében, ráadásul ritka gusztustalan módon. Hogy a génkezelt dínók már önmagukban is propaganda elemek-e, vagy csak egy valós aktuális filozófiai kérdéskört járnak-e körbe, azt mindenki döntse el maga. Én azt gondolom, hogy igen azok, de másokkal mélyenszántó eszmecseréket folytatva fény derült számomra, hogy a véleményem ezzel kapcsolatban nem evidens, és sokan elutasítják azt. 

Kénytelen vagyok egy picit szpojlerkedni. A film maga önmagában véve teljesen korrekt. Minden közhelyével együtt lekötött, ami nagy szó, mert él bennem egyfajta sznob ellenszenv a popcorn mozik irányába. Ettől függetlenül megbocsáthatatlannak tartom, ahogyan a képünkbe tolta azt a hamis ideológiát, hogy a kislány, aki magát a génmódosítást hivatott szimbolizálni, piedesztálra emelve, meghoz a film végén egy olyan döntést, amely alaptalannak tűnt. Arra a jelenetre utalok, amikor a főhősünk barátnője hihetetlenül kínlódik, mert nem bírja végig nézni a dínók genocídiumát, ugyanakkor ahhoz meg nincs bátorsága, hogy megkímélje őket. Végül a gombot (aki látta, tudja miről beszélek), a gyerek nyomja meg. Mi itt a propaganda?

A film kitart amellett a csúsztatás mellett, hogy egy élet értelmét az határozza meg, hogy honnan ered, nem pedig maga az élet. Érthetően fogalmazva: azt állítja, hogy akik bajnak tartják a génmódosítást (például én), azok azért tartják annak, mert nem értenek egyet azzal, hogy egy génkezelt lény életben lehet. A filmben ezért az a dilemma folyamatosan, hogy pusztuljanak-e el azok a szerencsétlen állatok, vagy sem. Pedig valójában a hiba a mesterséges megalkotásával van az életnek, senki sem azt vitatja el, hogy a lombikban kreált élet egyenértékű-e a méhben fogant élettel. Tök mindegy mi a forrása az életnek, ami érez, tapasztal, tanul, gondolkodik, az él. Eddig a filmig lehetett vitázni arról, hogy szabad-e visszahozni már letűnt korok lényeit, de itt ebben a filmben a kislány szájából hangzik el a fő "üzenet": a dínók nem hibák, mert ő sem hiba (spoiler: a kislány mesterségesen hozták létre Lockwood elvesztett lányának génállományából). 

Rendesen felkavarodott tőle a gyomrom, mert volt pofája a filmnek azt a hazugságot a képünkbe tolni, hogy aki nem ért egyet azzal, hogy a tudomány segítségével leheljünk lelket dinoszauruszokba, az valójában azt akarja, hogy haljanak meg. Pedig ez nem egy fekete-fehér, eldöntendő probléma. Itt nincs jó megoldás. A morális kérdés NEM az, hogy van vagy nincs joga az élethez a génmanipulált gyereknek/dínóknak, hanem az, hogy NEKÜNK van-e jogunk létrehozni egy laborban kitenyésztett életet. A felelősség minket terhel, nem az általunk alkotott életeket és nekünk kell a saját hibáinkért tükörbe nézni, nem nekik.