Az az igazság, hogy a legtöbben a saját véleményük könnyen fogyaszthatóvá - és ezáltal eladhatóvá - tételéért alkalmazzák azt a jól bevált receptet, miszerint állj az egyik szélsőség partvonalára, hogy aztán a sárdobálással feltűnést kelts, és elnyerd saját táborod figyelmét. Hogy ez a folyamat ellenszenvet, vagy sikert generál, az teljesen mellékes, ha egyszer így a leghatékonyabb az általad fontosnak vélt üzenet közvetítése.

Jó példa erre szerintem Puzsér esete. Elment random műsorokba bohócot csinálni magából még anno évekkel ezelőtt, akkor még valószínűleg tényleg csak részben a hírnévért, sokkal inkább pedig jogos frusztráltságból, amit a média gusztustalan és gyomorforgató jellege miatt érezhetett.

Tipikus eset. Dilemma elé kerül az ember, hogy morálisan mi a helyesebb? Kilépni az egészből, és hagyni a francba? Megpróbálni nem meggyőzni a "birkákat", csakhogy egy kicsit utaljak a híres Hannibal Lecteres analógiára, amiről aztán a Bárányok Hallgatnak a címét is kapta.

Nyilván az erkölcsileg helyes döntés az, ha önmagunkat beáldozva kiállunk célpontba, és megtesszük, amit tisztességesnek érzünk, megpróbáljuk figyelmeztetni embertársainkat arra, hogy át vannak verve, hogy mások folyamatosan dróton rángatják őket, hogy nem önmaguk urai teljesen, és ki kell lépni ebből a céltalan körforgásból és sodródásból.

A probléma akkor kezdődik, amikor túl nagy az a lendület, ami az üzenet közvetítése miatt hajt minket. Túl sok a pofon. Túl erős a sodrás. És a hinta, ami eddig emelkedett, most szépen... lassan... elindul... visszafele. Hátra, lefelé. A mélybe. És hirtelen nagyon közel fog érni a földhöz. Mert ha nem vagyunk elég óvatosak, egyetlen hiba, megcsúszás, vagy egy apró botlás, és elindulunk lefelé a lejtőn.

Ekkor elfelejtjük, mi célból indultunk útra. Milyen üzenetért hoztunk áldozatokat. És a saját makacsságunk lesz a saját végzetünk...

Annyit hallom mostanában, hogy "jaj, milyen borzasztó a technológiai fejlődés", mert ez állít gátat a lelkünk megismeréséhez. Mekkora téveszme! Vagy talán ennyire nem bízunk önmagunkban? Igen, a technológiának, mint MINDENNEK, létezik negatív pólusa. És akkor mi van? Miért akadályoz ez minket arra, hogy mindezt a negatív tényezőt mi magunk, megnemesítsük? Nem csak rémséges fantáziánk megelevenülését szolgálhatja, hanem életet menthetünk és életet teremthetünk általa. Mindig a SZÉLSŐSÉGES felhasználás az, ami eltaszítja a jót a rosszba. A szélsőségek mindig okkal tűnnek fel, mindig valamilyen probléma megoldását sürgetik, amik valóban fontosak kellene, hogy legyenek számunkra. Viszont a szélsőséges akciók, a technológia szélsőséges felhasználása vezet minket pusztulásba.

Nem az a megoldás tehát, hogy nem alkalmazkodunk a korhoz. ELLENKEZŐLEG! Alkalmazkodnunk kell hozzá, hogy aztán MI gondoskodjunk arról, hogy ne vezethessen mindez kataklizmához.