Nemrég (pár hónapja talán), olvastam az Enneagram rendszerezésről, majd szorgos hangya üzemmódba kapcsolva nekiláttam kutatómunkámnak, melynek célja nem mást szolgált, mint ennek a különös pszichológiai modellnek a feltárását.
Az Enneagram tipológiája nevéből adódóan (ennea->kilenc), 9 karakttípuson alapul, melyekbe az emberek strictly besorolhatóak, tulajdonképpen determinált módon (beleszületsz egy-egy karakterbe). Tehát adott karakter 1, karakter 2 és így tovább egészen a 9-ig. Ezeket tovább bonthatjuk hármas csoportokra, ahol 8, 9, és 1 düh vezérelt karakterek, 2, 3, 4 érzelem vezérelt karakterek, 5, 6, 7 pedig félelem vezérelt karakterek. Ez nem azt jelenti, hogy ne félne, ne érezne, vagy ne lenne dühös az összes karakter, itt kifejezetten a gondolkodási sémák, belső motivációkat meghatározó indíttatások azok, amelyeket igyekszik ez a dobozoló módszer feltárni. Például egy félelem vezérelt karakternél a más emberektől, az önmagától, vagy egy transzcendens hatalomtól való félelem az, ami cselekvésre készteti.
Nos, hosszasan ecsetelhetném, hogy melyik karakterekre mik a jellemző tulajdonságok. Fogom is, ha eljön az ideje. Viszont azt sem fogom tagadni, hogy nem látom át teljesen a rendszert, mivel a rendszer önmagát kiismerhetetlennek építette fel, így pedig direkt módon félreérthető. Például tipikus hibalehetőség, hogy öt "elemző" öt különböző számhoz társít valakit. Józsi szerint Brad Pitt düh vezérelt EGYES, Mariska szerint érzelem vezérelt KETTES, Icuka pedig váltig állítja, hogy inkább egy félelem vezérelt HETES a jó öreg Mr. Smith, és így tovább. Aztán jöhetnek a kifogások: "Jaj, mindenki félreérti, bezzeg én(!)".
Talán éppen az az oka annak, hogy mindenki félreérti, hogy a modell pontatlan, hibás, tehát rossz. Mindenki azt lát bele, amit akar, mert valójában üres. Részben pont a determináló jellege teszi hamissá, ami kizárja, hogy egy ember élete során egyik karakterből a másikba lépjen át. Értelmezhetetlen ráadásul az emberek 9(!!!) típusba sorolása. (Az anomáliákat próbálták orvosolni egyébként, több-kevesebb sikerrel, majd erről is lesz szó.) Viszont ha már a determináló jellegét megfosztjuk a rendszertől, akkor az egész értelmét elveszíti és fény derül rá, hogy valójában "meztelen a király".
Ennél már csak az a fertőzőbb logika, amikor hozzátársítanak egy olyan rendellenes attitűdöt, ami előfeltételezi, hogy él egyfajta "hierarchia" karakterek között az önbizalom terén. Részben azért is kezelném egyelőre óvatosan a témát, mert ha az ember először egy kártékony üzenetű videót néz meg (mint ahogyan én is tettem), akkor nem fogja tudni önmagát objektíven megítélni, mert már alapból elkezd a karakter számokhoz társítani egyfajta ledegradáló attitűdöt bizonyos karakterekkel szemben, mivel a "szakértő" is társít hozzá. Innentől kezdve pedig pont a lényeget veszítjük szem elől, önmagunk megértését. Ennek a hozzáállásnak tényleg SEMMI értelme, hiszen már eleve a priorítások is szubjektívek, és ha már a rendszer gondolkodási sémájában helyezünk el karaktereket és hozunk velük kapcsolatba értékítéletet, az szintén szubjektív lesz a saját karaktertípusunk miatt. Feltéve, hogy egyáltalán jó emberismerők vagyunk. Feltéve, hogy ez a modell valódi emberekkel operál és nem megtestesült sztereotípiákkal.
A tudományos maszturbáció ugyanis nem másról szól, mint olyan elméletek rendszerezéséről, amik amúgy rendszerezhetetlenek és nem az igazság jobb megértésére, hanem az egonk fényezésére szolgáló akadémikus semmitmondásról.
Az Enneagram túlgondolása egyrészt engem Gary Chapman szeretetnyelves baromságára, másrészt pedig a basic 4 karaktertípus féligazságára emlékeztet. Ezek egyébként ravasz módon, a mainstream pszichológiához mérten meghagyták a kiskapu lehetőségét olymódon, hogy az ember ugrándozhat élete során kategóriából kategóriába. A szeretetnyelv szerintem humbuk, majd fogok róla írni bővebben, az utóbbi eset pedig egy már meglévő rendszerezésnek a tudományba ágyazásáról szól: kolerikus (tűz), szangvinikus (levegő), flegmatikus (víz), melankólikus (föld) típusok megjelenítéséről a pszichológiában. Egyébként észrevenni az analógiákat nem nehéz, de tudni beszélni az "idegen nyelvet" már rohadtul az. Nekem pl. tök nagy nehézséget okoz.
Viszont mivel borzasztóan sekélyes ez a bejegyzés önmagában, így kénytelen vagyok kiegészíteni egy alaposabb kutatás eredményeivel, amely során feltárom majd az egyes karakterekre jellemző vonásokat az Enneagram tipológiájában.
Tehát folyt. köv.
