Rengeteg komment érkezett az előző posztomra, ezért kötelességemnek érzem, hogy megválaszoljam őket. Sajnos rá kellett döbbenem, az ok, amiért sokan nem tudják mire vélni a választási eredmények körül kialakuló "hisztit", egészen egyszerűen a hozzá nem értésből adódik. Természetesen ezért nem lehet senkit sem hibáztatni, mert jó esetben egy választási rendszernek kellene olyan könnyednek lennie, hogy bármely választópolgár felfoghassa. Éppen ezért megpróbálom összefoglalni úgy, hogy az egy egyszerű halandó számára is érthető legyen.
Az arányos és a többségi választási rendszer kombinációjaként született meg a vegyes választási rendszer. Számos helyen ez a típus honol, nálunk is, ellenben mondjuk Angliával, ahol relatív többségi például, vagy Izraellel, ahol arányos, olyan szinten ráadásul, hogy gyakran instabil a kormány helyzete.
A magyar választási rendszer tehát arányos, mert szavazunk pártlistákra. Ez azt jelenti, hogy elméletileg abban az arányban kerülnek be a pártok képviselői a parlamentbe, amilyen arányban támogatták őket a választók. Ugyanakkor többségi is, mert az egyéni választókerületekben az győz, aki a legtöbb szavazatot kapja. Értjük tehát, hogy egyrészt, az arányos rendszer a nevéből adódóan az arányokat tükrözi le, míg a többséginél a "győztes mindent visz" elv kerül a főszerepbe.
Mi a baj az arányos rendszerrel? Az, hogy végtelenül instabil, jellemzően ezért szoktak megadni bejutási küszöböt. Képzeljük csak el, hogy a Parlament megtelik törpepártok képviselőivel. Az arányos rendszer logikája azt diktálja, hogy minél több és több párt képviselhesse magát még akkor is, ha ez kényszeredett együttműködést eredményez. Na, és mi a baj a többségi rendszerrel? Nyilván az előzőek ellentéte: a kisebbségek nem érvényesülnek, mert az a párt kerül nagy fölénybe, amelyik győzött.
Magyarország nem alkalmas egy arányos választási rendszer fenntartására, szerintem elsősorban azért nem, mert egyáltalán nincs annyi érdekcsoport, ami indokolná a létrejöttét, ugyanakkor fél évszázadnyi szocializmus után, egy viszonylag friss demokráciában nem ildomos egy párt kezében összpontosítani a hatalmat, így a többségi is kiesik a képből. Bár ahol ennyire nincs hagyománya a demokráciának, ott talán ez a modell volna a működőképesebb amúgy is, de mindegy. Nálunk most a kettőnek torz gyermeke trónol minden negyedik évben.
Azért, hogy a rendszer ne lehessen tele csúsztatásokkal, a kettőt úgy próbálják összemosni, hogy az egyénire leadott szavazatoknál megjelenik a töredékszavazatok fogalma: a vesztesekre leadott szavazatok is töredékszavazatként hozzáadódnak a pártlistára leadott szavazatokhoz. Így a többségi logika nem torzítaná "annyira" az arányos logikát.
Viszont Magyarországon ehhez rakjunk hozzá egy kis pluszt, ami az egészet kifordítja önmagából. A nyertesre leadott plusz szavazatok, tehát a győzelemhez szükséges plusz voksok is hozzáadódnak a pártlistához töredékszavazatként. Innentől kezdve a súlypont nagyon erőteljesen átlibben az egyéni választókerületre a lista helyett. Tulajdonképpen a töredékszavazat, mint a két rendszer összevetéséből adódó kompenzáció átfordul önmaga paródiájába azzal, hogy a győztes is kap töredékszavazatot, aminek így erősen megkérdőjelezhetővé válik a létjogosultsága.
Az arányos rendszer lényege ugyanis, hogy kedvezzen a kis pártoknak is(!). A vegyes rendszer logikájában ezért adódnak hozzá az egyéniben a vesztesekre leadott voksok töredékszavazatként a listákhoz, hiszen azzal mindenki tisztában van, hogy a törpepártoknak jóformán nincs reális esélyük az egyéni mandátumok megszerzésére. Vegyük észre, hogy a választási rendszerünk "nagyon" erősen kedvez egy bizonyos pártnak.
Ehhez tegyük hozzá azokat az egyéb finomságokat is, hogy nincs érvényességi küszöb, hogy a 386-ról 199-re csökkent képviselők közül 106 képviselő a "területi elv" szerint az egyéni választókerületek megnyerésével, 93 pedig a pártlistáról jut mandátumhoz. A választókerületek megváltoztatása nyilván csak hab a tortán.
Lehet kritizálni a magyar választási rendszert, van is miért. Torz, mert torznak teremtették. Ha valaki tud értelmes érvet felhozni mellette, akkor állok elébe. De erre még nem akadt példa.
