Úgy döntöttem, összeállítok egy listát azzal kapcsolatban, hogyan ismerhesd fel a pszichopatákat. Tanácsokat is nyújtok, hogy tudd, hogyan kezelheted őket. Mindezt a hihetetlenül hasznos tudást saját direkt illetve indirekt kutatásaimnak és traumáimnak köszönhetem. Senkinek sem javaslom, hogy pusztán kíváncsiságból belemenjen bármiféle kapcsolatba egy ilyen elhitványosodott szörnnyel, még akkor sem, ha az elemző alapvetően biztos önmagában. Sajnos nincs az a magabiztosság, az a tiszta lélek, amibe ne lehetne kárt tenni, a megszenvedett sebeket pedig nem kárpótolja a tudás. Ezt is tapasztalatból mondom.

A közhely szerint az az ember pszichopata, aki nem képes empátiát érezni embertársai iránt, életét önmagáért éli, mivel szeretni másokat tulajdonképpen képtelen. Ő igazából egy robot, vagy legalábbis egy porhüvelyben élő torz-lélek.

Amit tenned kell, ha egyre ráismersz, hogy zsigerből megszakítasz vele minden kapcsolatot. Ugye nem akarsz a prédájává válni? Tudnod kell, hogy ő a Te életenergiáidból merít erőt magának. Belőled táplálkozik. Szomorú, hogy manapság ezeket a gnómokat elkezdte a média szinte már kultiválni a bulvár porondján és romantizálni a velük való "szerelmet". Ez főként azért is veszélyes, mert jellemzően fiatal vagy már kifejezetten túlkoros, jóérzésű, jólelkű nők/férfiak a célpontjaik a valóságban, akiknek ezt a sok szart el lehet adni. Az a sztereotípia, miszerint a gyenge emberekre hajtanak, szintén pszichopata logikát tükröz, és valójában ez is csak a romantizálásukat szolgálja és a feléjük tanúsítható tekintély kiépítését.

Mi az, hogy gyenge ember? Az tesz valakit gyengévé, hogy könnyen befolyásolható? Hogy naiv? Hogy túlságosan vágyik a szeretetre? Az odafigyelésre? Hogy fél a magánytól és vágyik arra, hogy valaki szeresse őt is? Ezek nem gyengeséget jelentenek, legfeljebb túlérzékenységet. Hogy ennek a túlérzékenységnek mi az alapja, a következő bejegyzésben fogom kifejteni. Jellemzően azokat célozzák be tehát, akik képlékenyek az érzelmeiket illetően, labilisok, hajlamosak a bálványok kreálására, ha kedvelnek valakit. Az apakomplexus és az anyuka érzelmi jelenlétének hiánya gyerekkorban szintén növeli a valószínűségét, hogy bevonzhatsz ilyen karaktereket az életedbe.

Az a baj, hogy az emberek zöme nem ismeri fel a pszichopatákat. Ez két fő okra vezethető vissza:

1. Aki a közelébe kerül egynek, viszonylag hamar a bűvkörébe esik. Ne hidd azt, hogy téged nem tudna befolyásolni, pláne azt ne hidd, hogy Téged nem akar manipulálni, mert akkor máris nyert. Ugyanis a rózsaszín mámor miatt az áldozatai hajlamossá válhatnak a traumák lefolyatására a tudatalattiba. Tehát ez azt jelenti, hogyha felhívod valakinek a figyelmét arra, hogy XY személy pszichopata, tevékenységeit pedig ártó szándék vezérli, bekapcsolhat beszélgetőpartnerednél a kognitív disszonancia. „Jaj, nem is arról van szó, mert…” Tehát elkezdi az illetőt mentegetni, szélsőséges esetben pedig akár önmagát bűnbakká degradálni, becsicskulását ideológiák köntösébe tekerni. „Igazából az én hibám, mert…” Nem kell itt hű de komoly dolgokra gondolni. Éppen elég egy aprócska jel. Például, ha valakiben a másik ember folyamatosan a bűntudatot plántálja. Ha ilyen attitűdöt fedezünk fel valakinél, elkezdhetünk gyanakodni.

2. Szintén tipikus, hogy valaki megérzi első látásra, nem feltétlenül tudatosan, a pszichopata kisugárzást. Ilyenkor valószínűleg kerülni fogja az illetőt, ezért nem bizonyosodhat meg arról, hogy XY személy az-e vagy sem. Tehát előfordulhat, hogy a tudatodban inkább semlegesnek fog számodra tűnni, nem pedig veszélyesnek, az intuícióid ellenére, drága szörnyszülöttünk.

Ebből a 2 okból eredően nehéz őket felismerni. A továbbiakban intő jeleket fogok felsorolni azzal kapcsolatban, hogy egy traumatizálás-szűz is felismerhesse Őket. Itt le kell szögeznem előre, hogy el ne higgy egy dolgot, és ezt vésd az eszedbe, ha kedves a lelki üdvösséged:

Ne hidd azt, hogy Te más vagy, mint a többi. Legyen az bármilyen jellegű viszony, párkapcsolat, barátság, rokonság, munkahelyi kapcsolat. Jellegzetes fegyverük, hogy elhitetik veled, számukra Te vagy minden, az egyetlen, ami az emberi „jóságot” megtestesíti. Valójában a pókhálóba elég sokan bele szoktak gabalyodni. Annyira tipikus, ezt figyeltem meg náluk a legerőteljesebben. Legtöbbször nem mondják ki, csak sugallják feléd. Mint utaltam rá, nem feltétlenül kell párkapcsolatra gondolni, majd ki fogom fejteni, hogy miért nem, egy konkrét példán keresztül a saját életemből.

Igyekszem ezt a bejegyzést nem egy női magazin színvonalán megírni. Össze akarom foglalni magamban azt a tömény információáradatot, ami a segítségedre lehet. Tegyük hozzá, hogy sikerült annyira mainstreammé válnia a topicnak, hogy nehéz leírni ugyanazt kivesézve, amit már lebutítva megírtak mások százszor is. A bulvár sem állít teljesen hülyeségeket, csak borzasztóan lebutítva tálal mindent, így pedig az átlag olvasó, aki abban a szerencsében részesült, hogy nem ismer egy energiavámpírt sem, félre fogja érteni. Ilyenkor fordul elő módszeresen, hogy a nők mindegyik exükre rásütik, hogy így őrült, úgy szociopata. Valójában csak egy pöcs.

A listát a következő bejegyzésben fogom tálalni. Nem kívánok hozzá jó étvágyat, mert inkább gyomorforgató élményben lesz részed.

Szeretem és őszintén tisztelem azokat, akik valamilyen vallási felekezet tagjai - őszinte hitből. Becsülöm, ha valaki képes az orra hegyénél tovább látni és nyitott a spirituális kérdések felé. Nincs is szebb dolog az élet megértésére irányuló vágynál, a mások felé tanúsított őszinte elfogadásnál és az igaz, krisztusi önfeláldozásnál.

Nos, nem tudom más országokban máshogy van-e, de itt Magyarországon a kereszténység és úgy általánosságban a jobboldaliság nem szól másról, mint a képmutatásról, az álszentségről, a legitimált gyűlölködésről, amelynek jogalapját szolgálja Trianon sebeinek nyalogatása, illetve most perpillanat a brüsszeli intellektuális(?) "támadás". 

A legnagyobb ellenvetésem a személyes tapasztalataimból táplálkozik. Annak ellenére, hogy szörnyű megvetésemet igyekszem elrejteni és uralkodni rajta, nagyon nehezemre esik. Kezdjük a képmutatással és mesélek egy személyes tapasztalatot. Tekinthetjük a következőt akár esettanulmánynak is.

A keresztény képmutatásról

Ismerősöm ballagásán jártam. Mivel vallásos suliba járt, így egy ünnepi misét is magába foglalt a búcsúceremónia. A terebélyes templomot telepakolták összecsukható székekkel a vendégek számára. Mikor elkezdtünk hely után nézelődni, döbbenten tapasztaltuk a következőt. A székeken sorra ilyen cetliket találtunk, amelyekre tollal ráfirkantva, csúnya kézírással ez állt: Foglalt.

Nem igazán értettük, hogyan és ki által lett 100 szék előre lefoglalva. De szerencsére ez még csak a jéghegy csúcsa, és mélyebbre is lesüllyedhetünk emlékeimbe. Ugyanis felnőtt emberek, nők, anyák, férfiak táskáikat, zakóikat, napszemüvegeiket(!) helyezték a székekre, ezzel jelezve felénk területi dominanciájukat. Már csak a törülközőt hiányoltam, meg a naptejet, viszont a balatoni strand hangulat így is beütött.

Komplett sorokat sajátítottak ki, nagy keresztény embertársi szeretetükben. Nos, ilyenkor érdemes magunkba fordulni egy percre. Mi, a templomokat távolról kerülő eretnekek úgy éreztük, erkölcsi hátrányból indulnánk a székfoglalásban. Nehéz döntésnek tűnt, de végül bevállaltuk. Nagy bátorságba telt megfogni egy retikült, és odébb rakni a szomszédos ülőhelyre. Természetesen a vitát nem úszhattuk meg, és tudatták velünk, bunkón leszerepeltünk emberségben. Miután tehát elfoglaltuk jogtalanul elbitorolt ideiglenes lakhelyünket, kezdetét vette a mise. Hogy látni nem láttunk semmit, az nem zavart minket, mert a rossz mikrofon miatt hallani sem hallottunk semmit. Így csak a többiek szektamozdulatait követtük. Kedvenc jelenetem volt, amikor mindenki kezet rázott, majd az előttünk ülő nő hátrafordult, hogy minket is köszöntsön a "béke jelével", majd miután végigmért, visszafordult.

Ez a nő hasonlóan jó benyomást tett azzal, hogy egyedül ült egy sorban, ahová szép komótosan bekvártélyozta magát. Ő is kipakolt mindent, amit a csomagtartóban is hagyhatott volna, nyilván a rokonságra várt. A kínos az egészben csak az, hogy nem jött senki, biztos dugóba kerültek, ezért a székeken csak a nagytáska helyezkedett el kényelembe. Láttuk, hogy a mise kezdete után pár perccel egy anyuka érkezett a hozzávetőleg kétéves gyerekével. Ott tátongott az üres hely, de le nem vette volna a cuccát, így az anyuka a földön ült a telepakolt székek előtt. A gyerek az ölében.

De ez a templom közönségét látszólag egyáltalán nem zavarta. Mindenki áhítattal énekelt, ha jött egy kis Trianon sebnyalogatás, és egy kis nacionalista rizsa, még talán krokodilkönnyeket is hullajtottak. A kötelező szakzsargon a nemzetszeretetről és mélységesen hiteles nacionalizmusról már csak hab a tortán. Persze a szart bevonhatod cukormázzal, akkor is csak szar marad. És ez akkor látszik a legjobban, ha nem eszel belőle.

Tökéletesen kiérződik az esetből a magyarokra általánosítható elborzasztó tanulság: segítsd azt, aki veled rokon. Aki veled van. Ne az embert szeresd, ne a magyart, hanem azt, aki a TE brancsodba tartozik. Mi, ha nem ez, az ékes példája az összmagyar mentalitásnak. Ezért sem beszélhetünk olyanról, hogy magyar társadalom, ezért is felesleges széthúzásról beszélni. Itthon minden érdekközösség a család korrupt maffia-logikáján alapul.

Ahol a székek a barátok számára vannak fenntartva, és mit sem számít, ha nem szolgáltak rá. A többiek pedig ülhetnek a porban. Sebaj, Nietzschét is megihlette ez. 

Nemrég (pár hónapja talán), olvastam az Enneagram rendszerezésről, majd szorgos hangya üzemmódba kapcsolva nekiláttam kutatómunkámnak, melynek célja nem mást szolgált, mint ennek a különös pszichológiai modellnek a feltárását.

Az Enneagram tipológiája nevéből adódóan (ennea->kilenc), 9 karakttípuson alapul, melyekbe az emberek strictly besorolhatóak, tulajdonképpen determinált módon (beleszületsz egy-egy karakterbe). Tehát adott karakter 1, karakter 2 és így tovább egészen a 9-ig. Ezeket tovább bonthatjuk hármas csoportokra, ahol 8, 9, és 1 düh vezérelt karakterek, 2, 3, 4 érzelem vezérelt karakterek, 5, 6, 7 pedig félelem vezérelt karakterek. Ez nem azt jelenti, hogy ne félne, ne érezne, vagy ne lenne dühös az összes karakter, itt kifejezetten a gondolkodási sémák, belső motivációkat meghatározó indíttatások azok, amelyeket igyekszik ez a dobozoló módszer feltárni. Például egy félelem vezérelt karakternél a más emberektől, az önmagától, vagy egy transzcendens hatalomtól való félelem az, ami cselekvésre készteti.

Nos, hosszasan ecsetelhetném, hogy melyik karakterekre mik a jellemző tulajdonságok. Fogom is, ha eljön az ideje. Viszont azt sem fogom tagadni, hogy nem látom át teljesen a rendszert, mivel a rendszer önmagát kiismerhetetlennek építette fel, így pedig direkt módon félreérthető. Például tipikus hibalehetőség, hogy öt "elemző" öt különböző számhoz társít valakit. Józsi szerint Brad Pitt düh vezérelt EGYES, Mariska szerint érzelem vezérelt KETTES, Icuka pedig váltig állítja, hogy inkább egy félelem vezérelt HETES a jó öreg Mr. Smith, és így tovább. Aztán jöhetnek a kifogások: "Jaj, mindenki félreérti, bezzeg én(!)".

Talán éppen az az oka annak, hogy mindenki félreérti, hogy a modell pontatlan, hibás, tehát rossz. Mindenki azt lát bele, amit akar, mert valójában üres. Részben pont a determináló jellege teszi hamissá, ami kizárja, hogy egy ember élete során egyik karakterből a másikba lépjen át. Értelmezhetetlen ráadásul az emberek 9(!!!) típusba sorolása. (Az anomáliákat próbálták orvosolni egyébként, több-kevesebb sikerrel, majd erről is lesz szó.) Viszont ha már a determináló jellegét megfosztjuk a rendszertől, akkor az egész értelmét elveszíti és fény derül rá, hogy valójában "meztelen a király". 

Ennél már csak az a fertőzőbb logika, amikor hozzátársítanak egy olyan rendellenes attitűdöt, ami előfeltételezi, hogy él egyfajta "hierarchia" karakterek között az önbizalom terén. Részben azért is kezelném egyelőre óvatosan a témát, mert ha az ember először egy kártékony üzenetű videót néz meg (mint ahogyan én is tettem), akkor nem fogja tudni önmagát objektíven megítélni, mert már alapból elkezd a karakter számokhoz társítani egyfajta ledegradáló attitűdöt bizonyos karakterekkel szemben, mivel a "szakértő" is társít hozzá. Innentől kezdve pedig pont a lényeget veszítjük szem elől, önmagunk megértését. Ennek a hozzáállásnak tényleg SEMMI értelme, hiszen már eleve a priorítások is szubjektívek, és ha már a rendszer gondolkodási sémájában helyezünk el karaktereket és hozunk velük kapcsolatba értékítéletet, az szintén szubjektív lesz a saját karaktertípusunk miatt. Feltéve, hogy egyáltalán jó emberismerők vagyunk. Feltéve, hogy ez a modell valódi emberekkel operál és nem megtestesült sztereotípiákkal.

A tudományos maszturbáció ugyanis nem másról szól, mint olyan elméletek rendszerezéséről, amik amúgy rendszerezhetetlenek és nem az igazság jobb megértésére, hanem az egonk fényezésére szolgáló akadémikus semmitmondásról.

Az Enneagram túlgondolása egyrészt engem Gary Chapman szeretetnyelves baromságára, másrészt pedig a basic 4 karaktertípus féligazságára emlékeztet. Ezek egyébként ravasz módon, a mainstream pszichológiához mérten meghagyták a kiskapu lehetőségét olymódon, hogy az ember ugrándozhat élete során kategóriából kategóriába. A szeretetnyelv szerintem humbuk, majd fogok róla írni bővebben, az utóbbi eset pedig egy már meglévő rendszerezésnek a tudományba ágyazásáról szól: kolerikus (tűz), szangvinikus (levegő), flegmatikus (víz), melankólikus (föld) típusok megjelenítéséről a pszichológiában. Egyébként észrevenni az analógiákat nem nehéz, de tudni beszélni az "idegen nyelvet" már rohadtul az. Nekem pl. tök nagy nehézséget okoz.

Viszont mivel borzasztóan sekélyes ez a bejegyzés önmagában, így kénytelen vagyok kiegészíteni egy alaposabb kutatás eredményeivel, amely során feltárom majd az egyes karakterekre jellemző vonásokat az Enneagram tipológiájában.

Tehát folyt. köv.

A parton állva

A tengerparton állva,

A hajó hívását várja.

Valami megőrzi őket,

Ahogy elindul előre.

Vihart robbantanak csillagok,

Elhoznak milliárd évszakot.

A szelíd hullámokat felkavarják,

Hogy a parttól távolabb zavarják.

Hagyjatok magamra,

A zaj nem marad abba,

Hagyjatok magamra...

A jövőt a kezemen

Hordozom nehezen.

A lefelé hajló tündérösvénybe,

Amit szükséges, véss be.

Néma nyelveket beszélve,

Hazug időket megélve,

Árnyak és kísértetek

Töltik be az élő teret.

Hagyjatok magamra,

A zaj nem marad abba,

Hagyjatok magamra...

Az erőltetett menet csak halad és halad, mindehhez az ütemet a Wellhello muzsikája, és jogdíjmentes youtube dubstepek adják. A teraszon néhol feltűnnek páran és integetnek. A tömeg ilyenkor üdvrivalgásban tör ki és tapsvihart áraszt azon támogatói felé, akik csak lélekben tartanak vele. A Deák téren a sokaság először lelkesen, majd aztán egyre erőtlenebbül skandálja a kereszteződésnél állóknak: "Gyertek velünk!" - de úgy tűnik az utánpótlás várat magára. Inkább az okostelefonjaikkal filmezik a "történelmi pillanatot". Aztán hirtelen mégis pár fiatal lány összeszedi holmiját a pázsitról és becsatlakozik a menetelők közé. Most már ők is akarják, hogy Orbán Viktor takarodjon. És azt is kiabálják, hogy "diktátor". Egy magas fickó folyamatosan ritmusra sípol, valahányszor elindul a tiltakozó hullám.

(Forrás: https://alfahir.hu/2018/04/21/budapest_tuntetes_sajtoszabadsag)

"Demokráciát!" - követeljük, és próbáljuk óvatosan átlépdelni a villamossíneket, nehogy elessünk. Az Astoriánál hatalmas irodaházszerű torony tetején filmeznek minket. Integetünk nekik, forogjanak a kamerák, hadd örökítsék meg ezeket a pillanatokat az utókor számára. A turisták mindebből persze nem értenek semmit, értetlenül ácsorognak az elhagyatott üzletek előtt. Összezavarodnak, miért cipeljük a magyar és uniós zászlókat. És nem értik a transzparensekre firkált vagy nyomtatott kreatív alkotószellem munkásságát sem. Mert akárhová fordul az ember a sokaságban, cipelje egy fiatal fiú az általa összeeszkábált fatáblát, vagy hordozza egy idősebb nő két kezében azt a kartonlapot, amelyre talán csak néhány órája írta fel üzenetét alkoholos filctollal, érzékelhető, hogy a tömegnek lelke van. A Ferenciek tere felé haladva még páran üdvözölnek minket a társasházak ablakaiból. A "nézőkre" jellemző ruhaviselet, és ez jó esetben csak a férfiaknál megfigyelhető, hogy elég hiányos, és legtöbbször csak egy nadrág formájában merül ki. Páran sörözgetnek a teraszon. "Emelik azokra a poharukat", akik szombat este azzal töltik az idejüket, hogy hangot adnak nemtetszésüknek, ezzel életet lehelve a magányos város kihalt utcáiba. Egy család a buszmegállóból figyel minket, éppen fagyiznak.

Az Erzsébet híd vagy félig megtelt, vagy félig üres. Hozzáállás kérdése az egész. A távolabbi kivetítő előtt mindenesetre a kemény-mag már felsorakozott. Én odáig nem látok már el, csak a zenét hallgatom. Egy kis társaság selfiezik, látszólag nagyon felszabadította őket az elmúlt órák kitartó munkája, aminek gyümölcsét és ezáltal zamatát is a beszédek adják. 

De én a kínos szónoklatokra már nem figyelek. Engem nem érdekel a pódiumra felsorakozó értelmiségi sereglet, akik csak a saját hírnevük érdekében rikoltoznak. Ahogyan többé már nem izgatnak papírról felolvasott fárasztó monológok sem. Mert amit látok, az döbbenet: amit nem kaptam meg legutóbb most megjelent előttem. A lélek hozzánk társult. Még ha kevesebben is keltünk útra, mint legutóbb. Még ha elsőre úgy tűnt, hogy mindez nem ér semmit. Csak most fogom fel ténylegesen:

Ez még csak a kezdet.

Rengeteg komment érkezett az előző posztomra, ezért kötelességemnek érzem, hogy megválaszoljam őket. Sajnos rá kellett döbbenem, az ok, amiért sokan nem tudják mire vélni a választási eredmények körül kialakuló "hisztit", egészen egyszerűen a hozzá nem értésből adódik. Természetesen ezért nem lehet senkit sem hibáztatni, mert jó esetben egy választási rendszernek kellene olyan könnyednek lennie, hogy bármely választópolgár felfoghassa. Éppen ezért megpróbálom összefoglalni úgy, hogy az egy egyszerű halandó számára is érthető legyen.

Az arányos és a többségi választási rendszer kombinációjaként született meg a vegyes választási rendszer. Számos helyen ez a típus honol, nálunk is, ellenben mondjuk Angliával, ahol relatív többségi például, vagy Izraellel, ahol arányos, olyan szinten ráadásul, hogy gyakran instabil a kormány helyzete.

A magyar választási rendszer tehát arányos, mert szavazunk pártlistákra. Ez azt jelenti, hogy elméletileg abban az arányban kerülnek be a pártok képviselői a parlamentbe, amilyen arányban támogatták őket a választók. Ugyanakkor többségi is, mert az egyéni választókerületekben az győz, aki a legtöbb szavazatot kapja. Értjük tehát, hogy egyrészt, az arányos rendszer a nevéből adódóan az arányokat tükrözi le, míg a többséginél a "győztes mindent visz" elv kerül a főszerepbe. 

Mi a baj az arányos rendszerrel? Az, hogy végtelenül instabil, jellemzően ezért szoktak megadni bejutási küszöböt. Képzeljük csak el, hogy a Parlament megtelik törpepártok képviselőivel. Az arányos rendszer logikája azt diktálja, hogy minél több és több párt képviselhesse magát még akkor is, ha ez kényszeredett együttműködést eredményez. Na, és mi a baj a többségi rendszerrel? Nyilván az előzőek ellentéte: a kisebbségek nem érvényesülnek, mert az a párt kerül nagy fölénybe, amelyik győzött.

Magyarország nem alkalmas egy arányos választási rendszer fenntartására, szerintem elsősorban azért nem, mert egyáltalán nincs annyi érdekcsoport, ami indokolná a létrejöttét, ugyanakkor fél évszázadnyi szocializmus után, egy viszonylag friss demokráciában nem ildomos egy párt kezében összpontosítani a hatalmat, így a többségi is kiesik a képből. Bár ahol ennyire nincs hagyománya a demokráciának, ott talán ez a modell volna a működőképesebb amúgy is, de mindegy. Nálunk most a kettőnek torz gyermeke trónol minden negyedik évben.

Azért, hogy a rendszer ne lehessen tele csúsztatásokkal, a kettőt úgy próbálják összemosni, hogy az egyénire leadott szavazatoknál megjelenik a töredékszavazatok fogalma: a vesztesekre leadott szavazatok is töredékszavazatként hozzáadódnak a pártlistára leadott szavazatokhoz. Így a többségi logika nem torzítaná "annyira" az arányos logikát.

Viszont Magyarországon ehhez rakjunk hozzá egy kis pluszt, ami az egészet kifordítja önmagából. A nyertesre leadott plusz szavazatok, tehát a győzelemhez szükséges plusz voksok is hozzáadódnak a pártlistához töredékszavazatként. Innentől kezdve a súlypont nagyon erőteljesen átlibben az egyéni választókerületre a lista helyett. Tulajdonképpen a töredékszavazat, mint a két rendszer összevetéséből adódó kompenzáció átfordul önmaga paródiájába azzal, hogy a győztes is kap töredékszavazatot, aminek így erősen megkérdőjelezhetővé válik a létjogosultsága.

Az arányos rendszer lényege ugyanis, hogy kedvezzen a kis pártoknak is(!). A vegyes rendszer logikájában ezért adódnak hozzá az egyéniben a vesztesekre leadott voksok töredékszavazatként a listákhoz, hiszen azzal mindenki tisztában van, hogy a törpepártoknak jóformán nincs reális esélyük az egyéni mandátumok megszerzésére. Vegyük észre, hogy a választási rendszerünk "nagyon" erősen kedvez egy bizonyos pártnak.

Ehhez tegyük hozzá azokat az egyéb finomságokat is, hogy nincs érvényességi küszöb, hogy a 386-ról 199-re csökkent képviselők közül 106 képviselő a "területi elv" szerint az egyéni választókerületek megnyerésével, 93 pedig a pártlistáról jut mandátumhoz. A választókerületek megváltoztatása nyilván csak hab a tortán.

Lehet kritizálni a magyar választási rendszert, van is miért. Torz, mert torznak teremtették. Ha valaki tud értelmes érvet felhozni mellette, akkor állok elébe. De erre még nem akadt példa.

Múlt héten nem tudom hányan gondolták úgy, hogy a szombati tüntetés során az Operaháztól egészen a Kossuth térig masírozik majd közel százezer fő, békésen, kellemes hangulatban, jó szándéktól vezérelve, egy nemes cél elérése érdekében: írjanak ki új választásokat, de előtte módosítsák a választási törvényt. Naiv elképzelés? Mindenképpen, de szívből jött és igaz volt.

Én kint voltam és biztosra veszem, hogy még évek múltán is szép emlékként fogom elraktározni magamban ezt az élményt, még ha osztatlan sikert nem is aratott. Láttam, hogy a rendőrök nem úgy néztek ránk, mint potenciális bűnözőkre, kétpróbás huligánokra. Magyar emberként találkozott a tekintetük több másik magyaréval, és a többség mosolyogva figyelte, ahogyan meneteltünk küldetésünk végpontja felé. Talán nem is értették, miért nem tesszük próbára a türelmüket. Másra számítottak. A fideszes médiabirodalom is másra számított. Magukból és 2006-ból indultak ki. De mi nem törni-zúzni indultunk útnak, csak próbálkoztunk.

Mégsem történt semmi. Értem Orbánt, nyilván nem fog kiállni a tömeg elé most szombaton sem, hiszen akkor elismerné, hogy egyáltalán létezik(!) ellenzéki hang. Ugyanakkor bizonyos szempontból hülyeségnek tartom ezt a logikát az ő szemszögéből is. Most igazán nem kellett volna megfutamodnia, mivel ezzel egy gyáva képet festett önmagáról és minket erősített. Tökös vezetőként, ha nem is a parlamentből, de legalább egy videóban megüzenhette volna "Kellemes hétvégét! Mindenki menjen haza!" vagy akár egy "Boldog Karácsonyt" elsüthetett volna. Ez megsemmisítő hatással bírt volna, mivel nem uralta a tömeget lincshangulat.

De a miniszterelnökünk fél, és kis nyusziként ragad meg minden lehetőséget, hogy az általa irányított néptől minél távolabb tartsa magát.  Ennyire él benne a rémkép, hogy a dühös tízezrek habzó szájjal vetik rá magukat és tépik szét? Hogy meglincselik? Annyira retteg, hogy elmenekül? Nem pont ez bizonyítja, hogy igenis tudja, hogy van oka a tömegtüntetésnek, hogy van létjogosultsága a felháborodásnak: hogy azért számított dühre és haragra, mert tudja, hogy nem játszott tisztességesen, tiszta kézzel? Nem az a lényeg, hogy ártana-e neki a tömeg (bár bizonyítottuk, nem tenné), hanem az, hogyha ártatlan volna, akkor egészen egyszerűen nem értené mire fel a megbotránkozás a tüntetők részéről. Hiszen nem csaltak... vagy mégis?

Vasárnap viszont arra keltem, hogy a Fidesz a létező leggusztustalanabb módon közölte válaszát. Megpróbálta eltompítani a tüntetés súlyát azzal, hogy figyelmen kívül hagyta a létezését. Mintha a bíróságon a vádló érvei nem kerülnének meghallgatásra csak azért, mert már előzetesen el lett döntve, hogy a vádlott ártatlan. Nyilván ez a helyzet akkor, ha a bíró maga a vádlott. Sőt, egyenesen " politikai bolhacirkusznak" kiáltották ki a törekvésünket, egyfajta majomparádénak.

A tüntetés ily módon nem zárult sikerrel, így tehát nincs is értelme folytatni - hihetnénk. Csakhogy elérkeztünk az igazság pillanatához. A tüntetés NEM a Fidesznek és végképp nem Orbán Viktornak szólt! Hanem azoknak a fideszeseknek, akik nem értik, hogy az ellenzék miért nem képes beletörődni a vereségbe. Nekik akarjuk elmagyarázni a békés tüntetések révén, hogy minket nem egónk hajt, nem a gyűlölet vezérel, hanem egy nemes cél, megakadályozni az illiberális demokrácia, vagy autokrácia, vagy puha diktatúra kialakulását. És ezt csakis egyedül békés eszközökkel érhetjük el, mert így tudjuk a bizonytalanokat, azokat, akik észrevették időközben a problémákat, a magunk oldalára fordítani. Mert az igazság az, hogy az "ellenzéknek" csúfolt tábor az, amelyik ténylegesen egy össznemzeti érdeket képvisel. Vagy kiben akarunk inkább megbízni, a hatalomban, vagy önmagunkban? 

Képes voltam elhinni, hogy létezik egyáltalán ma Magyarországon ellenzék. Az a baj, hogy nem beszélhetünk mára már arról, hogy adott a Fidesz, adott az xy párt, amely ha kell, a színfalak mögött összejátszik a másikkal, de amúgy él bennük egyfajta autonóm identitástudat. Nincs LMP. Nincs Jobbik. Nincs Fidesz, és nincs Dk, meg kétfarkú, meg stb. Nincsen plurális érdek, csak egyetlen cél: a hatalom és a hatalom közelében nyugvás. Minden más, amit felénk közvetítenek, csak trükk. Lényeges különbség, hogy egy nyugati típusú liberális demokráciában, amiről itt már nem beszélhetünk többé, valójában léteznek más és más érdekek/érdekcsoportok. Törekvések, amelyek valamilyen szinten valóban KELL, hogy a közösség érdekeit képviseljék. Természetesen minél feljebb tekintünk, annál hamarabb eljutunk a gócponthoz. Viszont a társadalom tételes átbaszása nélkül is fenn tudják magukat tartani. És hogy mire gondolok? Arra, hogy normális helyeken nem elég a hatalom megtartásához pár üres szó, ott bizonyítani is kell. Hiszen ha valaki nem tesz semmit(!), akkor mondjuk Erzsi néni is vezethetné a kormányt. Ő például nagyon szépen tud virágot kötni. És miért nem csinálunk a nyolcáltalánost végzett Béla bácsiból is minisztert? Ő például köpi vágja hogyan kell leölni egy sertést és a legfinomabb kolbászt is ő tölti meg! Ugyanígy, miért nem nevezi ki az Országgyűlés köztársasági elnöknek Janit, aki tök jó programozó, a génjében van a kódolás művészete! (Mondjuk ez a státusz kb. amúgy sem ér semmit, így annak még a takarító néni is mehetne.) Vicc az egész, mégis a legviccesebb az egészben:

Könyörgök, nem volna mindegy valójában Orbán Viktornak, hogy felújítanak legalább egy(!) budapesti kórházat teljesen? Az erőforrás és a pénz is adott hozzá, egészen egyszerűen a politikai szándék hiányzik belőle. Miért fájt volna neki az, ha a tegnapi tüntetést a Parlamentből hallgatja végig? Az ellenzéki képviselők, mint egy majomparádéban, vonulgatnak, amíg a fideszesek ki tudja hol, a markukban röhögnek. Ki az, aki valójában kiárusítja az országot és mi célból teszi ezt? Csak kicsit ironikus, hogy amíg ők tiltakoznak és riogatnak az ország "bevándorló országgá" tétele miatt, kacarászva üldözik el a fél magyarságot innen. Sebaj, a letelepedési kötvények miatt mindig érkeznek majd új "magyarok" a szeretett Hungáriába.

Nem az a baj a Fidesszel, hogy ők a Fidesz, hanem az, hogy még csak fenn sem tartják a pluralizmus látszatát. Mi a fasznak is kéne?! Hö! Nincs többé "más" vélemény, a kompromisszumkészség smafu,  a "kisebbség" nem követelhet semmit, amit a Fidesz akar, Szent, amit Orbán Viktor diktál, Parancs.

Ezért nem beszélhetünk demokráciáról többé. Aki ezt nem veszi észre, nagyon hirtelen fogja magát a Kádár-rendszer torz kópiájában találni. Aki még most is úgy érzi, hogy a Fidesszel minden rendben, hamarosan egy gyűlöletörvényben fog ébredni. Addigra meg már úgysem fog magára ismerni a tükörben...

Annak ellenére, hogy a Fidesz kampánya következetesen végigvitte a burkolt cigányozást és zsidózást, a vidéket úgy nyerte, mint ahogyan nyerte azelőtt, és azelőtt és még fogja nyerni jó sokáig.

Hallottam olyan magyarázatot, ami szerint a migráns szlogent dobjuk ki a francba, ugyanis semmi köze a "Miért nyertek?" kérdés megválaszolására. Ennek a magyarázatnak az alapja nagyon nagy vonalban a következő:

1. Az első világháború után az ország megreccsent. A Tanácsköztársaság rövidke pályafutása után a falvak pedig egy életre megtanulták, hogy kommunizmus = patásördög. Mondanom sem kell, hogy sem Rákosi elvtárs, sem Kádár elvtárs nem szakított az egyenlőségre épülő ideológiának a hagyományaival, a termelőszövetkezetekbe terelés tulajdonképpen a jobbágy logikán alapul, a "hatalom földjét műveled paraszt" logikán. Ezzel elég erőteljesen párhuzamba állítható napjaink termelőszövetkezete - a közmunkaprogram is. Mindenesetre adott a jó öreg ellenségkép Fletóból, meg az exkomcsikból. Normális demokráciában ugyanis amúgy is kitaszított lenne mind a két platform, de Mo. nem demokratikus állam, úgyhogy mindegy ez is.

2. Nem szabad megfelejtkezni arról sem, hogy amíg a feudális struktúra folyamatosan oldódik a fővárosban a történelem során (nem szabad elnevetni magunkat) addig a falvak, nos, tulajdonképpen amióta Magyarország létezik, a falvakban folyamatosan úgy szocializálódtak, hogy szarrá vannak lopva így is úgy is. Nekik már mindegy. Ezért nem haladja meg az ingerküszöbüket az az 1350 milliárd forintnyi pénzösszeg sem, de ugyanúgy az Elios ügy sem mond számukra jóformán semmit.

3. Ráadásul a "játszunk Mátyás királyt" kampány fost benyelte a vidék gyomra. Az én gyomrom már nem, de nem is való nekem a politika ebből a szempontból, az kétségtelen.

És íme a választási eredmények:

http://valasztas.hu/dyn/pv18/szavossz/hu/oevker.html

Felesleges térképet megosztanom, mert azon úgysem látszódnak tisztán az eredmények megyékre és városokra leosztva arányokba menve, legfeljebb annyi, hogy a kretén átszavazósdi, ami egy az egyben a Fidesz propaganda gépezetének az eleme volt, Budapesten részben tényleg bevált. Bár ebben is igazság szerint csak a mázlifaktor játszott nagy szerepet, nem a fővárosiak ravaszdi róka gondolkodásmódja. Különben nem tudom, hogy egyéniben hogy a jó életbe nyerhetett a DK 3 mandátumot is. Persze, a nyugdíjasok, értem én... Talán ez volt az a pont, ahol tényleg felháborodtam az eredményen.

Sajnos arra lehetett számítani, hogy a Fidesz fog nyerni. De a média borzasztóan mosta végig az emberek agyát és támogatta őket hülyébbnél hülyébb ötletekkel. Például nekem kifejezetten tetszett az összefogás nevezetű humbuk, amiről politikában jártas ember tudja, hogy egyik (autonóm)pártnak sem az érdeke, ugyanígy a legesélyesebb jelölteket felsorakoztató "kire szavazz egyéniben" típusú oldalak. Ezek is arra voltak csak jók, hogy adjanak egy adott, sok esetben fals beállítódást szerencsétlen választónak, ezzel félrevezetve őt. Amíg a jobbos a jobbos oldal hazugságait elemezgette, addig a balos a balosokét, de a fideszesnek ilyenre nem volt szüksége. A fideszesek ugyanis elvből a Fideszre szavaznak, hiszel elkötelezett hívei Kádárnak, jaj akarom mondani Orbánnak. Ejnye.

Amiért hibáztatni tudom a Fideszt, az a mérhetetlenül gusztustalan politika, amit űznek 8 éve, és az a gyűlöletkampány, amivel a habzószájú prolikat hergelik konstans. De végső soron a magyarok aljasságának a tükörképe ez az eredmény.