Tisztázzuk röviden kik is a migránsok, szigorúan a pártok kampánystratégiáit és kommunikációs trükkjeit szemügyre véve. Tehát azt vizsgáljuk meg, hogy kiknek adják el őket, nem pedig azt, hogy kik ők valójában.

Elárulom előre a nagy titkot:

Migránsok = Cigányok

Soros = Zsidók

Mit szimbolizálnak tudat alatt a migránsok? Mik az asszociációink velük kapcsolatban: lopnak, csalnak, hazudnak, barna bőrűek, összetartóak, de minket (magyarokat) nem szeretnek. Ez egy allegória a cigányságra nézve.

Mit szimbolizál Soros György? Mire asszociálunk, amikor rá gondolunk: egy hatalmas pénzember, aki a háttérben egyfajta szürke eminenciásként tevékenykedik. Soros egy metafora a zsidókra nézve.

A politikusok tudják, hogy a magyarok általában nem elfogadóak a nemzetiségiekkel szemben, az átlag magyar jellemzően inkább idegengyűlölő. Viszont a 21. században már nem szabad nyíltan se cigányozni, se zsidózni egy kampány során se, ha jó színben akarjuk magunkat feltüntetni a fejlett Nyugat szemében.

Nos, ilyenkor veszik számításba a különféle szimbólumok használatát. Teljesen mindegy, hogy kik a migránsok valójában. Az a lényeg, hogy hasonlítanak a cigányokra, így burkoltan minden egyes migránsozás az átlag magyar tudatalattijában a cigányokra fog egyfajta asszociációt kiváltani.

Hogy fokozzam a dolgot, van egy olyan elképzelés is, mely alapjául Freud munkásságát veszi. Röviden a lényeg, hogy a Soros szimbolizálja a tudat feletti létet. A migránsok pedig a tudatalattit. A felettes én kiszolgáltatott egy "felső" hatalomnak, hiszen Sorostól óvakodni kell, ő a pók, ami a hálót szövögeti ugyebár, ő az, aki a bábukat mozgatja a nemlétező sakktáblán. De irtózni kell az alantas, ösztönszerű lényektől is, a migránsoktól, akik nem intellektuálisan jelentenek veszélyt ránk nézve, hanem mint említettem, ösztönszerűen. És ezek az erők összefognak ellenünk. Ez a tévképzet pedig pánikot szül. (Szinte biztos, hogy van alapja egyébként, csak nem ennyire fekete-fehéren, azt azért tegyük hozzá.)

Érdemes ezen a szemüvegen keresztül vizsgálni a kampányt. Nem az a lényeg, hogy mi a valóság, hanem az, hogy ezt akarják nekünk eladni.

Megeshet, hogy a politikához jobban értek, mint az átlag ember. Jobban, mint Józsi bácsi az út sarkában magányosan álldogáló romkocsma tulajdonosa, jobban, mint Mariska néni, a középiskolában tanító kiégett pedagógus, és jobban, mint Dr. Kis-Kovács Péterke, szájsebész. Mégsem értek semmit.

A politika ugyanis nem megérthető, hanem csakis egyedül megérezhető. Csak a megfelelő intuíciók segíthetnek abban, hogyan igazodhatunk ki a káoszban, amit politikai játéktérnek hívunk. Folyamatokat megérthetünk, de a folyamat nem a jelen produktuma teljes egészében. Attól folyamat valami, hogy adódik számunkra egy ok, amire a válasz az okozat. Akció - reakció, nagyon leegyszerűsítve. Viszont, itt is a tudásunkat a múltra alapozzuk. És amíg a múlt elemzésével vesztegetjük drága perceinket, az, aki ráérzésből űzi a játékot, már lépett is a képzeletbeli sakktáblán. Mi pedig hogy-hogy nem, lemaradtunk. Amíg mi a másik fejében próbáljuk kifürkészni a játék igazságát, addigra már a parti végkimenetele el is dőlt.

Nem állítom, hogy szükségtelen elő-előszedegetni múltbéli ismereteinket, végezhetünk összehasonlításokat, fellelhetünk összefüggéseket. De attól még, mert helyesen illesztjük a jelenkor történéseit a történelem részecskéihez, majd vonjuk párhuzamba a "mostot" egy régi esettel, attól még nem értjük a lényeget.

Ismerhetjük az összes lépést a sakkban, ismerni is kell! De végső soron mindig a kreativitás, az adaptációs készség, a gyors helyzetfelismerés, a pörgős észjárás, a gördülékeny reakció vezet a sikerhez.

Mégis mit akarok ebből a katyvaszból kihozni? Azt, hogy a száraz tudás önmagában annyit ér, mint a száraz tészta víz nélkül. A stratégiai gondolkodás nem társadalmi státuszból következik, ugyanúgy érezheti a lényegét Pityu, a köztörvényes bűnöző, mint amennyire nem értheti Petra, közgazdász. Persze ez csak egy nagyon lesarkított példa, de azért mégsem véletlenül szokták mondani, hogy az érti az érti a legjobban a jogot is, akinek "van mitől félnie". Hiszen ha ismerjük a kiskapukat, akkor tudjuk bebiztosítani, hogy ne kapjanak el minket. A törvénytisztelő állampolgárnak ugyebár nincs mitől félnie, hiszen ő mindent úgy tesz, ahogyan azt elrendelték a számára. (Ejnye, milyen cinikus gondolkodásmód ez KisMókus...)

Illesszük be akkor az általam leírtakat a magyar aktuálpolitikába (2018. 03.28.). Mi a száraz tudás most?

A Fidesz és az ellenzék múltja, kampánya, szlogenjei. Ez az a tudás, amit megfelelő szorgalommal bárki magáévá tehet. Mi a megérzés? Az, hogy kormányváltó a közhangulat. Az, hogy két pólus alakult ki márciusra látványosan: I. Fidesz + Mszp, Dk, (Pm), Együtt és egyéb kamupártok. Valamint a II. Jobbik. Előbbi egy régi elitet képez. Összefoghatnak a háttérben, mert jobban féltik felhalmozott pozícióikat, minthogy egymással szemben éles undort érezzenek. Ismerik egymást, egymás taktikáit. Apály és dagály. Ha az egyik megy, jön a másik és így tovább. Ez a ciklikusság alapja. 

Ha az Mszp megszűnne létezni, akkor kit hibáztathatna kommunista múltjáért a Fidesz? Ha a Dk feloszlana, hol volna Gyurcsány, amikor kicsit "öszödibeszédezni" kéne és hergelni a tömegeket? Ha a Fidesz hajója elsüllyedne, akkor mi a garancia, hogy egy életképesebb, tiszta múlttal rendelkező baloldali ellenzék nem kap szárnyra egy erős jobboldali párt nyomására?

A Jobbik új paradigma létrehozásában érdekelt. Ő akar lenni az új elit. Az LMP lavírozik, "új korszakot" akarna nyitni, de határozatlan hozzá, és szerintem a Fidesz melletti másodvonalat is elfogadná. Az Együtt valahogyan elutasított minden oldalról, annak ellenére, hogy szorosan kötődik az Mszp-hez és a Dk-hoz is. Juhász Péter személye azonban tényleg megosztó. A Momentum előfordulhat, hogy a Fidesz zsebében van, de ez már csak puszta tipp.

Tippek az idei szavazáshoz tehát:

1. Ha a Fidesz győzelmében vagy érdekelt: szavazz a Fideszre (meglepő, mi?)
2. Ha kormányváltást akarsz, akkor szavazz az ellenzékre
3. Ha elitváltást akarsz, szavazz a Jobbikra és/vagy az LMP-re

Az itt leírtak nyilván mind szubjektív vélemények, nem 100%-os állítások tehát, viszont mindenki számára jó kiindulópontként szolgálhatnak. Érdemes tovább gondolni a gondolataimat. :)

Imádom, amikor úgy kezelik az emberek az országgyűlési választásokat, mint egy szerencsejátékot. Ki fog nyerni, a Fradi, vagy az Újpest? Bitch please, legalább a programjukat csekkold le, mielőtt behúzod az X-et április 8-án. Nem mintha amúgy ez az egész demokrácia nevezetű játék megérné egymás verbális kasztrálását. Mindenesetre a szájkarate és a fotelnapóleonoskodás is virágoznak ezeken a gyönyörű ködös tavaszi napokon.

Ami most nagyon fut, az a taktikai szavazás kérdése. Ahhoz, hogy megverhesd a Fideszt, szavazz a legesélyesebb ellenzéki jelöltre egyéniben, függetlenül attól, hogy Mszp-s, Momentumos, Jobbikos, Gyurcsányos, vagy "független". Ez így fantasztikusan hangzik, egy aprócska probléma mégis adódik ezzel kapcsolatban:

AZ, HOGY NEM FOG MŰKÖDNI. (Caps lock kikakpcs, csak nagyon felhúztam magam.) Nem fog  működni, ugyanis ez a Fidesz célja: szétszedni a szavazatokat. Miért? Azért, mert egyéniben a vesztesekre leadott voksok is töredékszavazatként hozzáadódnak a listás szavazatokhoz.

Illusztrálom egy példán keresztül: tehát amennyiben úgy döntesz, hogy az országos listán Te a kétfarkúakra akarsz szavazni mondjuk, mert bennük látod a Fidesz méltó utódját, csak rajta. Egyéniben viszont ha úgy érzed, hogy a kutyusos képviselőjelöltnek esélye nincs, Isten óvjon Téged attól, hogy Szabó Józsi, Mszp-sre szavazz, csak azért, mert neki van esélye. (Ki szerint, khm?)

Tételezzük fel, hogy Szabó Józsiról sejted, hogy veszíteni fog Kis Pista fideszes jelölttel szemben, de benne látsz még fantáziát. Viszont Szabó Józsi tényleg veszít. Ebben az esetben a rá leadott szavazatod az Mszp-hez fog kerülni töredékszavazatként, (ha nyerne, akkor is a győzelmen felüli további szavazatok arányában oda kerülne, de mindegy a mi szempontunkból most). Valamiért Te nem rájuk akartál eredetileg szavazni, ezért ez a szavazat az "ellenséghez" került. Ilyen esetben egyéniben, ha nagyon nincs más választásod, vagy nagyon nem tudsz mihez kezdeni magaddal, akkor szavazz egy kamupártra, mert az a voks úgyis megy a levesbe.

Egyébként az, hogy ki a legesélyesebb jelölt, megint csak egy illúzió. Ilyen ugyanis nincs, ennek a találgatásnak, akárcsak egy jóslatnak, öndetermináló szerepe van. Ha azt hiszed, hogy esélytelen, akkor lemondasz róla. Ha sokan hiszik ezt, akkor pedig sokan mondanak le róla, míg végül "be nem teljesedik a jóslat". Érdekes játék a közvélemény-kutatás.

Mindent félretéve, ha a Te célod mégis a Fidesz győzelme, akkor annyit kell tenned, hogy gondolkodás nélkül rájuk szavazol egyénin és országoson is, ez elég logikus. Egy szó mint száz, a Fidesznek érdeke az, hogy szétszedje a szavazatokat, mert ellenzéki pártból van hatszázhúsz, Fideszből meg csak egy.

Viszont egy dolgot mindenképpen érdemes tisztázni. Ez a választás arról fog szólni, hogy az aktuális elit képes-e röghöz kötődni, vagy pedig egy új elit kerülhet majd a színpadra és foghat újabb sakkpartiba.    

Nem részegítő a gondolat, hogy megfelelő tudással magunk is istenné válhatunk? Csak eszköz és tudás kérdése az egész, mondhatnánk. A tudomány segítségével a technika ördögévé képezhetjük magunkat. Persze csak "metaforikusan".

Nem ironizálok tovább, természetesen az istenmajmolás pszichopátia. Elárulom, hogy mit gondolok a jelenségről, persze az, hogy én mit sejtek róla, az csupán egy töredéke az egésznek, hiszen mit is érthetek én ebből, pláne úgy, hogy nem értem. Elmagyarázom, mire próbálok ezzel a hatásvadász direkt túlkomplikálással kilyukadni. :D

Nem értem teljesen a pszichopátiát, mert nem vagyok pszichopata. Pszichopata az, aki képtelen empátiát érezni embertársai iránt, mivel tulajdonképpen ő önmagát nem tekinti embernek. Erről majd később fogok írni, ez a bejegyzés egy ízelítő, és egyben az első lépés is egy nagy kalandban, ami alatt ennek a blognak a jövőbeli életútját értem. Tehát a pszichopata a jelleméből adódóan kontrollmániás, ami abból eredeztethető, hogy akkor érzi, hogy a kezében hatalom koncentrálódik, ha másokat kiszolgáltatottá tehet.

A mainstream média úgy dobálózik a pszichopata kifejezéssel (és nem mellesleg én is, ami nagy hibám), mintha valamiféle enyhe pszichés torzulásból gyökerezne. Nem kételkedem benne, hogy tényleg létezik ilyen megjelenése is, de az igazság az, hogy más a pszichopata gondolkodásmód, ami MINDEN emberből fakad részben, és más az, amikor valaki valójában pszichopata. Nem véletlen az, hogy erre "születni kell". Vagy legalábbis egy kiadós hajlammal kell hozzá bírni.

Mint említettem, sima gondolkodásmódban megmutatkozhat nagyon egyszerű példában is: "Irányítani akarom a gyerekemet, mert azt akarom, hogy felnézzen rám. Irigyelni fogok ezért (tudat alatt) mindent, ami ezt a figyelmet elvonja rólam. A magam képére akarom formázni őt." Nyilvánvalóan nem ennyire nyersen fogalmazódik meg egy ilyen séma az ember fejében, de mégis ott van. Ettől függetlenül a szülő nem pszichopata, csak a hatalom az, ami "megrészegíti". Az, hogy egy élet kiszolgáltatott számodra, az téged felemel, hiszen a felelősség terhét kell miatta cipelned a válladon. Már a szóból önmagából adódik is, hogy a másik felé emeled magad, akár szükségszerűen is. Viszont ez a fajta hierarchikus gondolkodásmód makroszinten, az univerzális igazság szempontjából számít csak nagy-nagy idézőjelben "bűnnek", pontosabban a megvilágosodás céljából hibának, de a földi lét szempontjából igazából a megfelelő jelző rá az, hogy természetes. Természetes az, hogy szükséges a hierarchia bizonyos szintig, mert ez szolgálja a biztonságunkat. Megtanítják nekünk (jó esetben), hogy mikor mit kell tennünk, hogy rendben le tudjunk élni egy teljes életet. 

A pszichopata logikája azonban más, és ez a normális ember számára egészen egyszerűen felfoghatatlan. Ő ugyanis "nem" ember- spirituális értelemben. Nincs olyan formában lelke, mint nekünk. Nem érez úgy, mint mi. Most tisztáznám, hogy az ilyen emberrel szemben az egyetlen fegyver... ezt még kimondani is szörnyű: a szeretet ereje.

Ha feltöröltük a képernyőből kiömlő nyálcseppeket, akkor röviden elmagyarázom miért: azért, mert ő nem képes szeretni igazán, dühöngeni ellenben nagyon tud, az az ő pályája. Szokták mondani, hogy ne dagonyázz a disznóval, mert mind a ketten sárosak lesztek, csak a disznó ezt még élvezi is.

Őt nem lehet megváltani. Sokan ebbe a hibába esünk, ez egyébként a legnagyobb fegyverük, hogy magukat esendőnek álcázzák, mikor valójában abszolút nem kiszolgáltatottak sem embernek, sem Istennek. Legalábbis a fejükben nem azok. És azzal, hogy esendőnek álcázzák magukat, kinyitnak számunkra egy kiskaput lélekben, ami egyenes út a kelepcéjükbe: ők csak rossz úton járnak, de valójában csak segítségre szorulnak. A Te segítségedre. A Te pénzedre, a Te lelkedre, a Te odaadásodra, a Te mindenedre. Egészen addig, amíg Te már nem leszel más, csak teljes egészében az Ő játszópajtásuk. :)  Azaz elveszíted az identitásodat, elveszíted mindenedet, ami Téged azzá tett, ami vagy, és teljes mértékben azzá nem válsz, amivé Ő akarja, hogy válj.

Csakis egyedül akkor "szeret" Téged, ha birtokolhat, és úgy rángathat, mint egy marionett bábut. És miért? Azért mert a fejében minden ember alantas söpredék, Ő maga pedig "Isten", és ezt akkor tudja magának igazolni, ha ezt mások is visszacsatolják számára. Vicces, hogy pont ez a kicsinyesség teszi őket valójában a legesendőbbé Isten szemében.